Nigel Farage, bár már nem politikus, hétfőn ismét megszólalt: egy tévéadásban arról beszélt, hogy „megérte a brexit”, és megkönnyebbült amiért, hogy már nem ül az Európai Parlamentben. Majd jól kifigurázta a mostani strasbourgi ülést megnyitó bizarr táncelőadást, melynek során táncosok mozogtak nem éppen az európai egység szellemében a padsorok között.
Ugyan hétszer indult, de a brit parlamentbe soha nem jutott be, mert nem kedvezett neki az egyéni választókerületi rendszer. Az Európai Parlamentben viszont tizenegy évig ült, és pimasz, heves szócsatákat vívott a szerinte nemzeteket elnyomó monolit híveivel.
A szürke Herman Van Rompuy egykori Európai Tanács elnöknek azt mondta: „kb. annyi karizmája van, mint egy nedves szőnyegnek. Magára ugyan ki szavazott?” Annyira szórakoztató volt, hogy egy brit magazin szerint a mellette ülő holland képviselőknek parancsba adták: ne nevessenek a szövegelésén, mert a tévében látszani fog.
WATCH | As Theresa May begs for the help of Eurofanatic dinosaur Herman van Rompuy, here's @Nigel_Farage giving him both barrels:
— Leave.EU (@LeaveEUOfficial) February 12, 2019
"You have the charisma of a damp rag and the appearance of a low-grade bank clerk. The question that I wanna ask is, who are you? Who voted for you?" pic.twitter.com/h82LCuMumF
Farage egy sajátosan angol nacionalista: Európából nézve udvarias modorú, szereti lengetni a nemzeti zászlót, de tartózkodik a nyers fajüldöző megnyilvánulásoktól. Pártjának még egy transznemű képviselője is volt. Sőt, még az etnikai kisebbségek tagjai közül is voltak követői. Még lengyelek is, pedig ők voltak „a kelet-európai migránsok” arcai és részben a velük való ijesztgetés vitte sikerre a 2016-os brexitnépszavazást. Az pedig hab volt a tortán, hogy az Európával való szakítás főideológusa egyik felesége német, egy későbbi barátnője pedig francia volt.
Farage tőzsdealkuszként kezdte, majd belépett a brit Konzervatív Pártba. 14 évvel később, 1992-ben viszont távozott, mert a brit kormány is aláírta az unió elmélyítését célzó maastrichti szerződést. Egy évvel később alapította meg a UKIP-et, a brit kilépésért kampányoló függetlenségi pártot.
Ironikus módon hazájában a partvonalon, mármint a parlamenten kívülről befolyásolta a politikát, azt állítva, hogy a UKIP az igazi ellenzék, a Munkáspárt, a Liberális Párt, sőt, a konzervatívok is gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek egymástól.
Néhány év távlatából visszatekintve sikeres volt:
David Cameron egykori miniszterelnök csak azért ment bele a brexit-népszavazásba, hogy kiiktassa NigelFarage-t. De mint azt a Prospect magazin tavaly megjegyezte, nem ez történt: a Konzervatív Párt gyakorlatilag lenyelte a UKIP-et, kitakarította soraiból az EU-pártiakat és már az euroszkeptikus keményvonalasok dominálnak benne.
Közben Farage bizarr módon háromszor is lemondott pártja vezetői posztjáról, hogy aztán visszatérjen. 2018-ban pedig a pártból is kilépett, mert szerinte a UKIP szélsőséges, nacionalista párttá vált. Mint mondta: ő támogatja a társadalomba integrálódó muszlim bevándorlókat, de azokat nem, akik „azért jönnek, hogy átvegyék a hatalmat”.
Közben még arra is volt ideje, hogy egy betelefonálós rádiós műsor házigazdája legyen, közeli barátságot kialakítva Donald Trump volt amerikai elnökkel. Médiaszereplései mellett ismét különböző gazdasági tanácsadó vállalkozásokból próbál megélni.