A Wettin család egyik legismertebb tagja, Erős Ágost nemcsak szász választófejedelem volt, hanem megszerezte a lengyel koronát is, így nem véletlen, hogy a pompakedvelő uralkodó drezdai udvarába összehordta az akkori világ számos műkincsét. Az első világháborút követően ugyan a szász királyok is polgárokká váltak, de magánvagyonukat megőrizték.
1945-ben, miután szovjet csapatok szállták meg Németország keleti felét, ők is koldusbotra jutottak, miután még épen maradt kastélyaikat és ingatlanjaikat a bennük lévő ingósággal a kommunista hatóságok elvették tőlük. Noha a család legtöbb tagja még a vasfüggöny megépítése előtt Nyugatra menekült, régiségeik, köztük vagyont érő képeik, szobraik, bútoraik és könyvritkaságaik a különböző múzeumokba vándoroltak, illetve nyomuk veszett.
Németország újraegyesítését követően bejelentették igényüket a 40-es évek végét elkobzott műtárgyaikra. Ezzel hosszas pereskedés kezdődött a szász tartomány és a Wettin család ügyvédjei között. Szászország kormánya éveken át elutasította a jogorvoslást, de a bíróság most úgy döntött, hogy a tételesen felsorolt 21115 műkincsért és több mint 30 ezer régi könyvért az állam 4 millió 8 ezer euróval kárpótolja az egykori uralkodócsaládot, egyben pedig 1 millió 200 ezer euró értékben visszaszármaztat antik bútorokat.
A Spiegel hírmagazin beszámol arról is, hogy a keletnémet rendszer, később is nagy étvággyal lépett fel a műgyűjtőkkel szemben. A 70-es években ugyanis besúgókat arra is felszólítottak, hogy derítsék ki, mely lakásokban találhatók olyan műtárgyak, amelyeket a nyugati régiségpiacokon pénzzé lehet tenni.
A műgyűjtőket koholt vádak alapján őrizetbe vették, értékes festményeiket, szobraikat, porcelántárgyaikat egyszerűen elkobozták és a jelenleg a milliomos övezetként ismert Tegern-tó mellett egy elegáns villában élő Schalk-Golodkowski vezetésével alakult keletnémet antik-cégen keresztül busás összegekért eladták nyugati kereskedőknek.
Az NDK valutaéhségét azonban ez nem elégítette ki. A börtönbe juttatott tulajdonosokat pedig kemény nyugatnémet márkáért mintegy eladták a bonni kormány illetékes hatóságainak. Így kétszer zsebeltek be jelentős összeget. Most a meghurcolt gyűjtő, illetve leszármazottaik bírósági úton próbálnak jogorvoslást nyerni.