A horvát-magyar Zrínyiek családfája az Árpád-korig vezethető vissza, a dalmáciai Subic grófok Nagy Lajos királytól kapták Zrin várát, erről nevezték magukat Zrínyinek. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós öccse, a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt kivégzett Zrínyi Péter Petar Zrinski néven a horvát irodalom klasszikusa, ő fordította horvátra bátyja Szigeti veszedelem című eposzát.

Az idősebb Zrínyi Miklós 1508 körül született, apja a mohácsi csata után Habsburg I. Ferdinánd oldalára állt. Zrínyi 1529-ben kitüntette magát a török ostromolta Bécs védelmében, 1542-ben Buda sikertelen ostroma alatt 400 horvát emberével mentette meg a vereségtől a császári sereget, majd Somló mellett aratott fényes győzelmet. Szolgálataiért horvát bán lett, 1543-ban elvette Frangepán Katalint, aki hatalmas birtokot hozott a házasságba, s miután Ferdinánd 1546-ban az egész Muraközt neki ajándékozta, az ország leghatalmasabb főnemesei közé emelkedett. 1563-ban bandérium élén vett részt Miksa királlyá koronázásán, abban a reményben, hogy elnyerheti a megüresedett nádori méltóságot, de nem járt sikerrel. 1561-ben megözvegyült, második felesége cseh Rosenberg Éva grófnő volt.

Zrínyi egyszerre volt féktelen kiskirály és a török elleni harc rettenthetetlen hőse, aki 1556-ban Babocsánál ismét megverte a hódítókat. 1561-ben lemondott a horvát bán tisztségéről és saját kérésére Szigetvár kapitánya lett. A posztról 1566 elején, mivel az udvartól nem kapott támogatást, tiltakozásul lemondott, majd mégis visszavette, amint híre kelt, hogy Nagy Szulejmán szultán Magyarország ellen készül. Zrínyi a várat lehetőségeihez képest megerősítette, olaszbástyás földvárrá alakította.

A mintegy 70-80 ezer főt számláló török fősereg, amely 300 ágyút is hozott magával, 1566. augusztus 5-én érkezett a szultán által megvetően vakondtúrásnak nevezett vár alá. Szigetvár tíz éve volt tüske a török körme alatt, 1556-ban, egy sikertelen ostrom után tízezer halott maradt falainál. A 2500 védő a szokatlanul forró nyárban már az első ágyúlövés eldördülte előtt elvesztette egyik legfontosabb fegyverét: a várat övező mocsarak kiszáradtak. A védhetetlen újváros két nap alatt el is esett, az óváros és a mellette lévő magaslaton álló vár azonban ellenállt, ágyúik súlyos veszteségeket okoztak a töröknek.

A szerb származású Szokoli Mehmed nagyvezír ekkor a megadásért cserébe felajánlotta Zrínyinek Horvátországot és Szlovéniát. Zrínyi nemleges válasza után a török négy nap és négy éjszaka lövette a várat, miközben az aknászok alagutak fúrását kísérelték meg. A várban egyre kevesebb volt a hadra fogható ember, de a védők hősiesen kitartottak, eközben az ostromlók mind súlyosabb veszteségeket szenvedtek, élelemhiány és vérhas tizedelte őket. Az időből is egyre jobban kifutottak, bár augusztus 21-én elesett az óváros, és a védők a várba szorultak vissza.

A várárok vizének lecsapolása, az ostromépítmények elkészülte alatt négy napig halálos csönd telepedett a környékre. A török augusztus 26-án indította meg a döntőnek szánt rohamot, de visszaverték őket, a falak alatt holtan maradt Ali budai pasa és a török tüzérség vezetője is. A tomboló Szulejmán augusztus 29-én, a mohácsi csata negyvenedik évfordulóján személyesen irányította az újabb általános rohamot, de hiába: az ostromlók több ezer halottat vesztettek, s fogságba esett a janicsáraga is - a szultán a kudarcot látva állítólag sírva fakadt, még lováról sem tudott leszállni.

Szeptember 5-én aztán a török aknászok sikerrel jártak, hatalmas robbanások rázták meg a várat. A megrongálódott falon janicsárok ezrei nyomultak be,

Zrínyiék azonban a törökök hulláival torlaszolták el a rést.

A hetvenkét éves Szulejmán másnap meghalt, de ezt eltitkolták és csak a vár eleste után jelentették be, sőt a harci morál növelése érdekében a halott uralkodót díszruhában egy székbe ültették, és elvonultatták előtte a sereget.

A kirohanás

A rommá lőtt belső várba visszaszorult, reménytelen helyzetbe került védők esküjükhöz hűen felkészültek a halálra. 1566. szeptember 8-án páncél helyett ünneplőbe öltöztek, Zrínyi maga maréknyi aranyat tett zsebébe, mint mondta, temetésére. Ezután kinyittatta a kaput, az utat a várhídon tülekedő ellenségtől két szögekkel töltött ágyúval tisztíttatta meg, s megmaradt 300 embere élén, egyik kezében zászlóval, a másikban karddal kirontott a várból. A kézitusában három kivételével minden védő elesett, Zrínyit két golyó mellen találta, egy nyílvessző a szemébe fúródott. A várat törökök ezrei özönlötték el kincsek után kutatva, amikor egy fiatal magyar nő felrobbantotta a föld alatti lőszerraktárt, a romok háromezer janicsárt temettek maguk alá. Szigetvár ostroma összességében 2500 magyar és 25 ezer török életet követelte.

Zrínyi hősi halála azóta is a hűség és a hazaszeretet példája. Unokája, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művében állított neki méltó emléket. Zrínyi kirohanása több festményt - a leghíresebb Székely Bertalané - és irodalmi alkotást ihletett, Mikszáth Új Zrínyiászában a nagy előd és a törpe utódok szembeállításával mondott ítéletet saját koráról.

A hős várvédők tiszteletére minden év szeptemberében megemlékezést tartanak Szigetváron, ahol 1994 óta magyar-török emlékpark is áll, benne Szulejmán és Zrínyi szobrával. A szultán belső részeit török szokás szerint Szigetvár mellett temették el és föléjük szentélyt emeltek. A türbe maradványait 2015-ben találták meg a szigetvár-turbéki szőlőhegyen, ahol továbbra is folynak az ásatások. Az Országgyűlés Szigetvárnak 2011-ben a "Civitas Invicta" - "Leghősiesebb Város" - címet adományozta, a vár 2016 óta Nemzeti Emlékhely.