Mint írták, a pénteken elhunyt tudós kutatásaiban elsősorban a 19-20. századi magyar művelődéstörténettel, a paraszti társadalom és kultúra történetével, valamint az egyházak és a társadalom kapcsolatával, különösen a református művelődéstörténettel foglalkozott.
Kósa László 1942-ben született Cegléden. Diplomáját 1967-ben szerezte meg az ELTE-n magyar nyelv és irodalom, valamint néprajz szakon. 1967-től az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, később tudományos főmunkatársa volt. 1981-től az ELTE Bölcsészettudományi Karának Művelődéstörténeti Tanszékén oktatott docensként, 1987-től tanszékvezetőként. Egyetemi tanárrá 1990-ben nevezték ki, a tanszéket két évtizeden át, egészen 2007-ig vezette.
A történelemtudomány doktora címet 1989-ben nyerte el. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává 1998-ban, rendes tagjává 2007-ben választották.
Munkásságát 2017-ben Széchenyi-díjjal ismerték el a 19. és 20. századi egyetemes és református művelődéstörténet területén végzett kiemelkedő, főként az egyházak és a társadalom kapcsolatával foglalkozó tudományos életműve, a néprajztól az agrár- és tudománytörténeten át a társadalom- és egyháztörténetig terjedő publikációs és szerkesztői tevékenysége, valamint iskolateremtő pedagógiai munkája elismeréseként.
