Az autonom, önvezető autók esetében annál, hogy mikor jut el oda a technológia, hogy ne kelljen embernek ülnie a volán mögött, fontosabb kérdés, hogy miért ül még ott – írja a vg.hu a lap A nagy AI-sztori című podcastjében elhangzottak alapján, aminek Szalay Zsolt, a HUN-REN műszaki és természettudományokért felelős alelnöke, illetve Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora volt a vendége.

Szalay Zsolt a BME tanszékvezetője és autonómjármű-kutató szerint a közúti balesetek több mint 90 százaléka emberi hibára vezethető vissza. Ez önmagában kijelöli az irányt:

„ha csökkenteni akarjuk a balesetek számát, az embert kell kivonni a rendszerből”.

Mint írják, fontos különbség ember és gép között az érzékelés: míg az ember figyelme korlátozott és csak két szeme van, addig egy autonóm jármű több kamerával, radarral és szenzorral folyamatosan, minden irányba figyel. Emellett olyan körülmények között is képes „látni”, ahol az ember nem – például ködben vagy rossz látási viszonyok között, plusz nem fárad el, nem lankad a figyelme és azonnal reagál.

Míg egy ember egyszerre egy pedált nyom vagy egy irányba kormányoz, egy intelligens rendszer külön-külön képes szabályozni a kerekeket, a fékezést és a stabilitást. Ez olyan finom beavatkozásokat tesz lehetővé, amelyekkel elkerülhetők lennének bizonyos balesetek. Ez az a pont, ahol az ember ténylegesen alulmarad. Szalay Zsolt úgy véli,

elkerülhetetlen az autonóm közlekedés, de ennek nem a kényelem, hanem a biztonság az elsődleges oka.

Az idősödő társadalmak, a városi közlekedés túlterheltsége és a folyamatosan növekvő forgalom mind abba az irányba mutatnak, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan. Az autonóm autó így nem luxus, hanem válasz egy strukturális problémára.

A szakértő arról is beszélt, hogy bár az AI statisztikailag jobban teljesít, mint az ember, olyan hibákat is elkövethet, amelyeket egy ember soha nem tenne, például egy autonóm jármű egy baleset után nem feltétlenül reagál megfelelően, és olyan helyzetet hozhat létre, amely emberi vezetéssel nem fordult volna elő. Ez egy új kockázatot jelenthet, mert nem több, hanem más jellegű hibák fordulhatnak elő.

Az egyik legnehezebb kérdés a felelősség. Amíg az autó csak segít, addig a sofőr a felelős, de amikor a rendszer teljesen átveszi az irányítást, a felelősség áttevődik a gyártóra, a szoftverre, vagy akár a beszállítókra.

Ez alapjaiban írhatja át a biztosítási piacot és a jogi rendszert, és ez az a pont, ahol a technológia már messze előrébb jár, mint a szabályozás.

Az autonóm járművek valószínőleg nem egyik napról a másikra váltják majd fel az élő sofőröket a szakember szerint, először például autópályán, majd egyre komplexebb környezetben. A kérdés így nem az, hogy vezetünk-e még, hanem az, hogy mikor és hol mondunk le róla.