A Leedsi Egyetem nemzetközi klímakutató intézetének (Priestley International Centre for Climate) igazgatója, Piers Forster vezette vizsgálat megállapításai szerint a globális földfelszíni átlaghőmérséklet a 2013-2022 közötti évtizedben átlagosan 1,14 Celsius-fokkal haladta meg az iparosodás kezdetének - az 1850-1900 közötti időszak - szintjét, 2022-ben pedig már 1,26 Celsius-fokkal. A 2010-2019-es időszakot tekintve még 1,07 Celsius-fok volt az eltérés a bázisidőszakhoz képest.

Az indikátorok - fejleményeket jelző mutatók - arra utalnak, hogy az emberi tevékenység okozta felmelegedés "példátlan ütemben", évtizedenként több mint 0,2 Celsius-fokos sebességgel halad előre - emelték ki az Earth System Science Data című szaklapban közölt tanulmányban, amelyet a novemberi dubaji ENSZ-klímakonferencia (COP28) előkészítését szolgáló bonni nemzetközi éghajlatvédelmi tanácskozásra időzítve jelentettek meg.

Az ötven tudósból álló kutatócsoport arra vállalkozott, hogy megteremtse a szakmai alapot a Klímaváltozási indikátorok (Indicators of Global Climate) nevű nyilvános platformhoz, amely az éghajlatváltozásról szóló adatok évenkénti alakulásának bemutatására szolgál majd. Szándékuk szerint a platform kiölti az információs űrt, amely annak révén keletkezik, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) csak időszakosan, néhány évente publikál jelentést a folyamatok alakulásáról.

Az IPCC úgynevezett Értékelő jelentésének legutóbbi, 2022-ben megjelent - hatodik - kiadásában (AR6) rögzített állapotokhoz képest is jelentős változás tapasztalható - emelték ki. Az IPCC módszertanát követő elemzésükben a többi között kimutatták, hogy a szén-dioxid légköri koncentrációja - egymillió részecskére vetítve (parts per million - ppm) - az AR6-ban felhasznált mérésekben regisztrált 410,1-ről 417,1-re, a metán légköri koncentrációja 1866,3-ről 1911,9-re, a dinitrogén-oxid koncentrációja pedig 332,1-ről 335,9-re emelkedett.

Mint írták, a globális felmelegedés példátlan gyorsasága annak tulajdonítható, hogy minden korábbinál nagyobbra, a 2012-2021-es időszakot tekintve - a 2010-2019-es időszakot jellemző 53-ről - 54 gigatonnára emelkedett az üvegházhatású gázok szén-dioxidban számolt kibocsátásának éves átlaga, az aeroszolok (például a korom és a kén-dioxid) légköri hűtő hatása pedig csökkent.

Ugyanakkor vannak arra utaló jelek is, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedése lassul - tették hozzá, kiemelve, hogy a tervezett platform révén az évente frissített adatokkal jól nyomon lehetne követni az éghajlatra gyakorolt emberi hatás alakulását "a kritikus 2020-as évtizedben".