Daniel Freeman brit pszichológus szerint a londoniak negyedének rendszeresen paranaoid gondolatai vannak. Igaz, az üldözési mániának sok fokozata van: az alaptalan, enyhe félelemtől egészen a tudathasadásos betegek súlyos érzékcsalódásáig, ami erőszakos cselekvésekre sarkallhatja őket.

A paranoia alaptalan vagy túlzott félelmet jelent azzal kapcsolatban, hogy valaki ártani akar nekünk. Ebbe az is belefér, ha azt gondoljuk, hogy valaki szándékosan idegesít, vagy bámul, kinevet minket, esetleg gesztusokkal akar kifigurázni.

Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában végzett felmérések szerint az üldözési mánia lassan növekszik ezekben az országokban, igaz, az adatok rendkívül széles skálán szórnak, 5-től 50 százalékig.

Egy brit felmérésben 8.500 felnőtt közül 21 százalék gondolta úgy, hogy már cselekedtek ellene szándékosan. Ezer New York-i közül pedig 11 százalék érezte már úgy, hogy követik vagy kémkednek utána.

Gyanús utastársak

Daniel Freeman kísérletében kétszáz véletlenül kiválasztott, mentálisan egészséges londoni vett részt virtuális metróutazáson. Az animált utastársak viselkedését semlegesnek állították be, mégis, az emberek 40 százaléka kellemetlen tapasztalatról számolt be, azt állítva, hogy a virtuális szereplők agresszívak voltak, obszcén gesztusokat tettek, vagy verekedést akartak kezdeményezni.

A szakember kijelentette: a nagyvárosokban sok félreérthető esemény válthat ki paranoid gondolatokat. Mivel kevés információ birtokában hozunk gyors döntéseket, a folyamat elkerülhetetlenül hibákhoz vezet.

Jim van Os, a Maastrichti Egyetem professzora arra hívta fel a figyelmet, hogy a paranoiát nem minden esetben kell kezelni, csak akkor, ha zavarja a mindennapi életvitelt.

Más szakemberek a 2001. szeptember 11-i terrortámadással és annak utóhatásával magyarázzák a paranoid gondolatok gyakoribbá válását, hiszen például az Egyesült Államokban sokszor rendeltek el különböző fokozatú terrorkészültséget, és fokozott körültekintésre kérték az embereket.

Mások azt is hozzáteszik, hogy egy kis adag paranoia nem árt, hiszen az emberek többsége ugyan nem akar nekünk ártani, de néhányan igen, így jobb résen lenni.