A metán földalatti készleteinek sorsát azért kísérik megkülönböztetett figyelemmel a tudósok, mert a gáz már a múltban is okozott hirtelen hőmérséklet- és éghajlat-változást, ami tömeges kihaláshoz vezetett, például 55 millió évvel ezelőtt.

Az Oroszország északi partjai mentén hajózó kutatók a Laptyev- és a Kelet-szibériai-tengeren, a szibériai kontinentális talapzat felett nagy metánkoncentrációt mértek, néhol a háttérérték százszorosát.

A szakembereket különösen nyugtalanítja, hogy néhány helyen a metán nem is oldódott fel a vízben, hanem buborékokban, úgynevezett metánkéményeken keresztül tört a víz felszínére.

A metán a tengerek mélyén metán-klatrát formájában van jelen, ami a vízjég egy formája. A felmelegedés a metánjég elolvadását okozhatja. A tudósok attól tartanak, hogy a folyamat hatalmas léptékű mértékű pozitív visszacsatolási folyamattá válik, amikor is a melegedés metánt juttat a légkörbe, ami további melegedést okoz.

Számítások szerint a Jeges-tenger alatt nagyobb mennyiségű metán található, mint a Föld teljes szénkészlete, így elemi érdek lenne, hogy a gáz ott maradjon, ahol eddig volt. Csakhogy, az Északi-sarkvidék sokkal gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része, az utóbbi néhány évtizedben 4 Celsius-fokkal.