Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) űrszondáját 1999. február 7-én bocsátották fel a floridai űrközpontból. A 385 kilogramm súlyú kutató robotberendezés ellipszis alakú, Nap körüli pályára állt, hogy meg tudja közelíteni a Wild 2 üstökös magját és annak csóvájából anyagmintákat gyűjtsön.

A legelfogadottabb elmélet szerint az üstökösök a 4,5 milliárd éves Naprendszer ősi anyagát tartalmazzák, így tudományos szempontból igen érdekesek az űrkutatók számára.

A Stardust kétszer tette meg Nap körüli pályáját, mielőtt a Wild 2 üstökös közelébe merészkedett. A Jupiter közelében 2004. január 2-án óránként 22 ezer kilométeres sebességgel hatolt be az üstökös magját körülvevő légkörbe, és teniszütő alakú kollektorával anyagmintát fogott be a kiáramló anyagból, valamint 72 kiváló minőségű, nagyfelbontású fényképet készített.

A szakemberek korábban az üstökösmagok felszínéről úgy vélték, hogy az jég és por elegyével borított vidék lehet. A Stardust-fotók tanúsága szerint azonban a Wild 2 meglepően tiszta és takaros, mi több, nagyon változatos. Harminc négyzetkilométernyi területen kiterjedt síkvidékek, kráterek, kanyonok, hegycsúcsok, gejzírek váltják egymást.

Az összesen 46 kilogramm súlyú kapszulának közép-európai idő szerint vasárnap 11 óra 12 perckor kell landolnia az egyesült államokbeli Utah állam egyik katonai támaszpontján, ahonnan helikopterrel szállítják el a houstoni Kennedy űrközpontba.

A kapszula egy kávéskanálnyi mennyiségű űranyagot tartalmaz, de a minták tanulmányozása így is tíz évnyi munkát ad a kutatóknak. Tevékenységüket segítendő a kaliforniai Berkeley egyetem több mint 30 ezer önkéntest toborzott, akik interneten keresztül egy nagy teljesítményű virtuális mikroszkóppal vizsgálódhatnak.