A tornára akkreditált újságírók – legalábbis a frankfurti meccsről tudósítók nagy része – a mostani Eb eddigi legnagyobb meglepetésének, legváratlanabb eredményének minősítette a szlovákok 1-0-s sikerét. Természetesen elismerve azt, hogy bár a belgák a helyzeteik alapján nyerhettek volna – az egyik angol elemző szerint Lukaku akár ezen az egy meccsen annyi gólt rúghatott volna, amennyi elég az aranycipő megnyeréséhez –, de ez semmit sem vesz el a szlovákok érdemeiből.

Óriási szívvel, nagyon egységesen, egymásért harcolva futballoztak. A viszonylag magas, 28,612 év átlagéletkorú csapatuk nyolc kilométerrel többet futott, mint a belgák Vörös Ördögei. Ebben is felülmúlták ellenfelüket. De talán a mérkőzés tényei, adatai mellett érdekes néhány apróság a szlovák válogatott kapcsán.

Ugyanúgy olasz kapitány vezeti őket, mint a miénket. Francesco Calzona – aki a tavaszi idényben időszakonként hazatért, a Napolit is irányította a Serie A-ban, olyasfajta kettősség jellemezte, mint hajdanán Dárdai Pált szövetségi kapitányként és a Hertha edzőjeként – nem kezdett jól a szlovák nemzeti csapattal, nem is voltak magasak az elvárások, de most minden megszépült.

Túlzás lenne állítani, hogy a válogatottban „kiválasztási feltétel” az olasz nyelv tudása, de (Rossival ellentétben) Calzona csak az anyanyelvén tud – ezért is lepte meg a szlovákokat, hogy énekelte, vagy próbálta énekelni a himnuszt Frankfurtban –, olaszul tud csak kommunikálni a játékosokkal.

Természetesen a besztercebányai születésű, immár újra ott élő Marek Hamšík, hivatalos titulusa szerint csapatmenedzser és pályaedző, mindenben segíti, sőt, ha kell fordít is. Meg egyébként is van hivatalos tolmács a stábban (a korábban Olaszországban is futballozó egykori válogatott játékos, Pavol Farkaš), de felvidéki kollégáink szerint hétfő este, például, az utolsó percekre azért éppen a fiatal pozsonyi védő, Adam Obert állt be, mert hat éve, 18 éves kora óta Olaszországban él, jól beszéli a nyelvet, neki a kapitány nagyon pontosan el tudta magyarázni, mit vár tőle.

Pavol Farkaš kapcsán érdemes, megjegyezni, viszonylag sok a magyar családnevű a szlovák keretben és stábban, ellenben csak kevesen beszélik a mi nyelvünket. A játékosok közül a csallóközi, korábban a győri ETO-ban is futballozó Bénes László az egyedüli, a többiek közül az érsekújvári Sebastian Kóša, a poprádi Tomáš Rigo, vagy a Besztercebánya környékéről, Nagyrőcéről származó Norbert Gyömbér sem tud magyarul.

Ellenben a stábtagok közül a kapusedző, a 2017-ben a debreceni VSC-ben is védő Novota János, valamint a két csapatorvos, Fegyveres Zsolt és Almási József is magyar anyanyelvűek.

A szlovákok rutinos játékosai nagyszerűen futballoztak. A 37 éves, a Milanban is megfordult Juraj Kucka végig bírta a mérkőzést, Dárdai Pál egykori herthás játékosai közül Peter Pekarikon egyáltalán nem látszott, hogy a Bundesliga 2-ben töltötte az előző idényt, s rengeteget dolgozott korábbi klubtársa, az immár a Hellas Veronában játszó Ondrej Duda is. (Dudáról hajdanán azt mondta Dárdai, hogy olyanokat tud a labdával, amilyeneket csak nagyon kevesen.)

A mérkőzés legjobbjának Stanislav Lobotkát választották. A 29 éves, trencséni védekező középpályás kilenc éve légiós, hajdanán Christian Eriksen helyére állt be az első mérkőzésére az Ajaxba. Azóta több helyen is megfordult, de 2020 óta a Napoli tagja, következésképpen Calzona tavasszal a klubban és a válogatottban is az edzője volt.