Finálékban futott a budapesti Atlétikai Világdöntőn Molnár Attila, aki szerint teljesítménye méltó lezárása volt ennek a szezonnak, ráadásul úgy, hogy nem is érzett magában annyit, mint amennyivel a budapesti versenynek nekilátott, többet nyújtott, mint gondolta, a versenytársak helyében nem lenne nyugodt sem egyéni, sem váltószinten.

Mint az InfoRádióban fogalmazott, rohamosan fejlődik a sprint szakág itthon, szeretné, ha nem térnének le erről az útról, mindent meg is fog tenni ennek érdekében.

Hogy mennyire tudta élvezni az atmoszférát, amit a közönség és a körítés adott a Nemzeti Atlétikai Központban, arról elmondta: ameddig a stafétabot nem volt a kezében, vagy ameddig a rajtgépbe be nem ment, addig mindenképpen tudott kapcsolódni a tömeggel, aztán pedig más módon tudott energiát meríteni belőle, mindenképpen „motorja” volt minden olyan hang, amely neki kiabált akár személyesen, akár a képernyőkön keresztül.

„Ameddig én ezt a szakmát csinálom, addig kutyakötelességem kihozni magamból a maximumnál egy százalékkal többet. És remélem, büszkévé teszek mindenkit, aki követ” – szögezte le a középtávfutó Molnár Attila.

A hirtelen jött lehűlést is kommentálta: szerinte ezzel párhuzamosan felforrósodott a hangulat, a tele stadionnal, ezért fogadkozik is, hogy most már nem éri be ennyivel (idő)eredmények terén sem, amit eddig mutatott, egy magasabb polcra szeretné helyezni magát.

A háromnapos verseny formátumával és elégedett volt, sőt még emelné az „élményfaktort”.

„Mindenképpen úgy vagyok vele, hogy ezeket az innovációkat, amelyeket behoztak, bátorítanám. Sőt még lenne pár ötletem is, de ezt az Európai Atlétikai Szövetségben, amikor októberben megkezdjük a mi atlétás ülésezésünket, vázolom, most már beválasztottak oda is. Tárgyalni fogunk a kreatív ötleteimről. Fényes jövő előtt áll ez a sportág” – bizakodott Molnár Attila, aki jó szezonjára még jobbat ígér jövőre.

A cikk Farkas Dávid interjúi alapján készült.