Teljesen magányos 1000 kilométeres kerékpárversenyt teljesített az afrikai Ruandában Borsos Benedek, és meg is nyerte.

A Race Around Rwanda viadalon csak olyan szolgáltatásokat lehet igénybe venni, ami mindenkinek rendelkezésére áll, tehát boltban megállni lehet, szállást foglalni, aludni lehet, de mindent magának szervez a versenyző.

„A szervezők egy GPX-fájlt küldenek át, te magadat navigálod végig. Így történik maga a verseny” – mutatott rá az InfoRádióban a magyar győztes.

Elárulta azt is, hogy nyilatkozata idején még mindig bőven volt, aki a pályán tartózkodott, és szombatig be lehet még érni, az 1000 kilométer megtételére így egy hét áll rendelkezésre; ő két napnál alig hosszabb idő alatt teljesített.

A legnagyobb kihívás

A legnagyobb kihívásokról szólva elmondta, életében korábban egyszer volt Afrikában, akkor is északon, Marokkóban, nem lehetett benne biztos, milyen ételeket talál, milyen klíma és környezet várja.

„Alapvetően az egész ország magasan fekszik, Kigali a főváros is 1600 méteren, a verseny alatt a legalacsonyabb pont 1300 méter volt, de 2008-ig felmásztunk. Tehát a magaslati levegő mindenképp nehezítő dolog volt, és esőerdőkön is keresztülmentünk, volt nagyobb csapadékmennyiség, pára, miegymás. Maga a terep nem volt túl nehéz, de azért voltak elég nagy kihívást jelentős szakaszok.”

Állatokkal kapcsolatban nem érezte magát veszélyben, nem is hallott olyat, bárki ezen a versenyen az elmúlt években emiatt veszélybe került volna, és egyébként maguk a ruandai emberek is nagyon kedvesek, jókedvűek, amikor egy-egy falun keresztültekert, „ünnep volt az ottaniaknak fehér embert biciklin látni”.

„Nagy történés volt, minden faluban ezt éreztem. Egy gyerek elkiáltotta magát, hogy »Muzungu, Muzungu«, ez a helyi nyelven a fehér embert jelenti, és utána ötven másik gyerek kirohant, és szaladt mellettem az út szélén, ami elég nagy élmény volt” – ecsetelte.

Alvás

Az alvásról külön beszélt, a pihenőidejét mindenki szabadon osztotta be, ő úgy taktikázott, hogy többet alszik, de amikor ébren van, gyorsabban teker.

„Az élmezőnyből én voltam az egyetlen versenyző, aki az első éjszaka aludt. A többiek belementek az éjszakába. Én aludtam egy szűk két órát, és azt gondolom, hogy ez segített is abban, hogy kognitív és friss maradjak a verseny során, mivel a második nap a többi versenyző elkezdett elég nagy hibákat összeszedni, bukások, technikai bajok történtek, én pedig tudtam zökkenőmentesen haladni, úgyhogy gyakorlatilag az alvás után fél napon belül már utol is értem őket. Utána a második éjszaka én már nem aludtam.”

Amikor céba ért, a második helyezett még 130 kilométerre volt a céltól.

Hogyan lesz az ember ultrakerékpáros?

Borsos Benedeket leginkább a kalandvágy hajtja: elment Ruandába, amit nem is ismert, de felfedezte magának a kultúrát, az embereket, és maga a teljesítmény is izgatta.

„Sikerült azt is megtalálni benne, hogy az ember nagyon jó szemszögből végig tud járni egy országot, és végig tudja látni azt, hogyan élnek az emberek benne. Teljesen más élmény megérkezni egy-egy helyszínre úgy, hogy az ember önerejéből, kerékpárról odaért, mintha beült volna egy terepjáróba, bérelt volna egy vezetőt, és kirakták volna, hogy na, így élnek itt a helyiek. A helyiek is másképp néznek az emberre” – mondta.

Borsos Benedek háta mögött 8 év félprofi kerékpáros múlt van, mountain bike-ozott, ami jó alapokat adott neki, de gyerekkorától kezdve azt érezte, hogy amikor valamit hosszan kell csinálni és kitartóan, az általában elég jól megy.

A szakághoz tavaly csatlakozott, akkor versenyzett Marokkóban, ezen kívül a Balkánon és Spanyolországban, általában dobogós helyezésekkel zár. Ez a mostani eddigi legnagyobb sikere.