Szőnyi Ferenc ultrafutó, világbajnok ultratriatlonista Mozgásban maradni: hogyan tartsuk fenn a motivációt a rendszeres fizikai aktivitáshoz? címmel tartott előadást a közép-európai régió egyik legjelentősebb sportkonferenciáján, a Sport Forum Hungaryn, melyet a Groupama Arénában rendeztek. Az ultrasportok berkein belül Racemachine-ként emlegetett 61 éves sportember a rendezvényen az InfoRádió kérdéseire is válaszolt.

Hogyan definiálná saját magát? Ultrafutóként vagy hosszú távú triatlonistaként?

Én a hosszú távok szerelmese vagyok. Ha az elért eredményeimet nézzük, akkor talán ez a fontossági sorrend: ultrafutó, világbajnok ultratriatlonista, extrém távú kerékpárversenyek teljesítője.

Mit tart az élete legnagyobb sportteljesítményének?

Erre a kérdésre nagyon könnyű választ adnom, ugyanis nemrég érkeztem haza a világ leghosszabb egyéni kerékpárversenyéről, a 12 500 kilométeres TransCanada Ultráról. Nos, borzasztó nagy időrabló tevékenység volt, de hatalmas sikernek tartom, hogy sikerült teljesítenem.

12 500 kilométert tekert le. Hány nap alatt?

45 nap és 3 óra alatt sikerült teljesítenem a távot.

Hogy bírta ezt a nem akármilyen kihívást? Egyáltalán hogyan kell felkészülni egy ilyen extrém versenyre?

Tulajdonképpen ezt volt a sportpályafutásom csúcsa. Így kell élni 18 éven át. Folyamatosan hosszú távokat teljesítek, rengeteg verseny van mögöttem. Triatlon és Ironman-versenyek, hosszú távú kerékpározások, futások. Amikor specifikusan csak egy versenyre készülök, azt általában 3-4 hónapnyi szisztematikus edzés, illetve elméleti felkészülés előzi meg.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy 40 évesen egyszer csak bekattant, hogy hosszú távokat kellene futnia, kerékpároznia és így tovább?

Ráeszméltem akkor, hogy a megelőző 20-25 év sportmentesen telt el. Jó esetben ez megérinti az embert vagy hat rá valamilyen módon. A Sport Forum Hungary is egy olyan rendezvény, ami arról is szól, hogyan lehetne sportolásra ösztönözni a fiatalokat, illetve arra, hogy maradjon az életük része, és mozogjanak minél többet. Nekem megadatott, hogy nagyon intenzíven kaptam el a fonalat és lettem nagyon sikeres. Tényleg az a legfontosabb, hogy legyen kitartás, éljünk aktív, sportos életet. Persze 40 év felett sok elfoglaltságunk van, nem mindenki számára teszik lehetővé a hétköznapok, hogy szisztematikusan sportoljon. 40 felett máshogy élünk, felnőnek a gyerekeink, rengeteg teendő hárul ránk a civil életben, és ezek sokszor fontosabbak a sportnál. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a testünkre is odafigyeljünk, egészségesen éljünk és tartsuk karban magunkat.

Ön 40 évesen szinte a nulláról kezdte?

Abszolút. Igen, így volt. Egészen pontosan 43 évesen kezdtem el rendszeresen sportolni a saját örömömre, a saját vágyaimnak megfelelve. A hosszú távok ragadtak el, kezdetben futottam. Már rögtön az elején sikereket értem el, így magával ragadott ez a világ. Később jött a triatlon hasonló élményekkel, sikerekkel. Fantasztikus felfedezés volt számomra, hogy miket tudok végrehajtani fizikailag.

Amikor elkezdi az ember teljesen a nulláról az edzéseket, akkor nem esik nehezére az első 5-6 kilométer?

Az első 5-6 hónapban mindenképpen. Velem is így volt. Főleg a túlsúlyos embernek nehéz az első időszak. Alapvető dolgokkal nem voltam tisztában. Mivel, hogyan, hol készüljek, satöbbi. Rengeteg kérdés, kérdőjel volt bennem. A mostani előadásom alatt is kitértem rá, hogy hiányzik az edukáció az iskolákban. A fiatalok nem tanulják meg, hogyan használják a testüket, hogyan kezdjenek el mozogni. Nem ismerik az alapvető feltételrendszert, hogy mi alapján és hogyan kell sportolni. Nekem is érett fejjel kellett belevetnem magam ebbe az egészbe. Meg kellett tanulnom az egyes folyamatokat, sokat segített az internet, a közösségi médiában is sok edukatív videót meg lehet találni. A legfontosabb dolog a tudásra való vágy volt az életem során, mert nemcsak a minél jobb teljesítményre törekedtem, hanem a tudásomat is folyamatosan fejlesztettem.

A Sport Forum Hungaryn tartott előadásának központi témája a motiváció fenntartása volt. Hogyan lehet motiválni a mai fiatalokat, illetve a 40-es, 50-es generációt?

Jó példát kell nekik mutatni. Örülnék neki, ha az én utam, eddigi sportpályafutásom is az lenne minél többeknek. A fő üzenet, hogy kortól függetlenül egészségesen kell élni és rendszeresen eljárni sportolni valamit. A testünk mindennek az alapja, ezért egészségben kell tartanunk, és ennek az egyik fontos eszköze a mindennapi sportolás. Az útkeresés, a megfelelő közösségek megtalálása, az infrastruktúra felfedezése az már következő szint.

Másképp kell motiválni egy fiatalt, mint mondjuk egy idősebb embert?

Abszolút. A sportnak közösségépítő ereje van, ami közhelynek tűnik, de nagyon fontos megállapítás. Akár futunk, akár kerékpározunk, mindig egy csapat részeivé válunk. Nagyon fontos ezt a kis csapatot megtalálni. Az egyéni képességeink korlátozzák vagy éppenhogy lehetőséget adnak arra, hogy megtaláljuk ezt a csoportot. Ha értő kezekbe, felkészült szakemberekhez kerülünk, az a legjobb. Felnőtt korban is meg lehet találni a megfelelő közösségi tereket. Ilyen közösségekben sportolni nagy érték, motiválóan hat a hétköznapjainkra, sőt közvetve a gyermekeinkre is.

Nyilván sokan megkérdezik öntől, miért jó több ezer kilométert kerékpározni. Vagy mi ennek az értelme? Mit szokott válaszolni?

A képességek bemutatása. Ez egy művészet. Azt gondolom, ha az ember felfedezi ezt magában, és végül teljesít egy ilyen extrém versenyt, az egyrészt ajándék az élettől, másrészt ajándék a közösségnek is. A családunkban vagy azon a településen is példává, mintává válhatunk, ahol élünk. És akkor jó esetben nemcsak a futópályán követnek, hanem az életben is jó példaként tudunk szolgálni.