Akad egy fekete-fehér, több mint fél évszázados fénykép, akkoriban készült, amikor a Milan egykori legendája, Cesare Maldini már régen visszavonult a játéktól. A felvételen a nyolctagú családja körében látható, középen egy karosszékben ül legkisebb, a sorban már hatodik gyermekével. A koreográfia tökéletes: hátul Marisával (hivatalosan: Maria Luisával), a feleségével a három lány, elöl vele a három fiú. A gyerekek úgy néznek a lencsébe, ahogy a tíz év alattiak szoktak: a lányok vigyorognak, a fiúk komolyak, elszántak.

A kép előterében – magától értetődően – ott ül Paolo is, az olasz futball majdani rekordere. Komor, mondhatni eltökélt a tekintete. Pedig alighanem nincs azzal tisztában, hogy az ember, akinek ő naponta többször is a nyakába ugrik, igazi híresség. A valaha volt egyik legjobb olasz középhátvéd.

Igazi sportoló család volt az övék, még hogyha hozzá hasonló sikereket a testvérei közül nem is ért el senki. Piercesare és Alessandro a harmadik vonalig jutottak, előbbi a futballban (1992 és 1994 között a Viareggióban játszott), utóbbi a kosárlabdában. A hölgyek közül Monica és Valentina is rendszeres sportolt az iskolás években, de Donatella vitte a legtöbbre, aki a Milan első osztályú csapatában kosárlabdázott két éven át.

Nagyon összetartó família volt az övék, két példás szülővel. 2016 áprilisában, amikor Cesare, a családfő meghalt, gyerekei a médiában közzétett, nyílt levélben búcsúztak tőle: „Csak szeretnénk megköszönni azt a csodálatos és egyedi utat, amelyen együtt jártunk. Mosolyogni fogunk mindig, amikor rád gondolunk. Minden pillanatban közel voltunk egymáshoz, de nem tudtuk, hogy elmész. Amikor elhagytál bennünket, az irántad érzett szeretetüzenetek sora árasztott el bennünket, nem pedig banális érzelmek. Hagytál magadból az emberekben. Mindent köszönünk, papa.”

Édesanyjuk három hónappal élte túl szeretett férjét, halála után az AC Milan azt írta kondoleáló levelében, hogy „a kedves Marisa emléke egyben egy a családi értékeket példamutatóan őrző asszony emléke is.”

Cesare Maldini 1954 és 1966 között, Paolo 1985 és 2009 között játszott a Milan első csapatában. Ketten együtt 994 Serie A-s bajnoki mérkőzést számláltak. Amikor az unoka, Daniel, 2021. január 6-án – a Juventus ellen elveszített rangadón – pályafutása hatodik élvonalbeli meccsét játszotta, ünnepelt az olasz futball: első alkalommal jutott el egy család három generációja, ugyanabban a klubban, az ezredik Serie A-s bajnoki mérkőzésig.

Két fia közül Christian szerényebb pályafutást futott be, a 2021–2022-es idényben a Serie C-ben szereplő Pro Sesto védője. Daniel ellenben nem csak a korosztályos években játszott a Milannál, 2020. február 2-án bemutatkozott a Serie A-ban. Ő viszi tovább a zászlót.

Azt a zászlót, amelyet először a nagypapa emelt fel. Cesare 1932. február 5-én született Triesztben. A helyi Triestina (1950–1954), az AC Milan (1954–1966) és a Torino (1966–1967) futballistája volt, négyszeres bajnok, egyaránt egyszeres BEK- és Latin-kupa-győztes. Edzőként 1998-ban az olasz, 2002-ben a paraguayi válogatottat irányította világbajnokságon.

Futballista fia, Daniel apja, Paolo pályafutása során klubmérkőzésen csak az AC Milan mezét viselte. Hét bajnoki címet nyert, Olasz Kupa-győztes, ötszörös BEK/BL-győztes, ötszörös európai Szuperkupa-győztes, kétszeres Világkupa-győztes, klubvilágbajnok, 126 válogatott mérkőzése során vb-ezüst- és bronzérmes, Európa-bajnoki ezüstérmes, Eb-elődöntős is volt.

Az ő két fia közül az 1996-os Eb napjaiban született Christian alacsonyabb osztályú olasz klubokban és a máltai Hamrun Spartansban játszott, a Pro Sesto, majd a Lecco védője volt, tavaly szeptemberben visszavonult. Daniel viszont 2020. február 2-án bemutatkozott az AC Milan első csapatában, majd a Spezia, az Empoli és a régi Milan-vezérek csapatának számító Monza játékosa volt, most is ott futballozik. S 2024. október 14. óta olasz válogatottnak mondhatja magát.