eur:
395.67
usd:
366.68
bux:
65714.75
2024. március 28. csütörtök Gedeon, Johanna

60 éve kezdődött a melbourne-i olimpia

Hatvan éve, 1956. november 22-én kezdődtek meg az ausztráliai Melbourne-ben a XVI. nyári olimpiai játékok. A déli félteke első olimpiájára a magyar forradalom és szabadságharc leverése és a szuezi válság nyomta rá a bélyegét.

A máig legdélibb olimpiai házigazda 1949-ben Buenos Airest mindössze egy vokssal megelőzve nyerte el a rendezés jogát. A dicsőségről pénzügyi nehézségek miatt majdnem le kellett mondania, csak egy évvel a játékok kezdete előtt vált bizonyossá, hogy az ausztrálok meg tudnak birkózni a feladattal. (Kudarc esetén a következő olimpiát rendező Róma ugrott volna be Melbourne helyére.) Nehézséget okozott az is, hogy az ausztrálok még az olimpia kedvéért sem enyhítettek a szigorú állatbeviteli szabályokon, amelyekről a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) csak a rendezés odaítélése után szerzett tudomást. Megoldásként - az olimpiatörténetben egyedülálló módon - figyelmen kívül hagyva az olimpiai alapszabályzat hely és idő egységére vonatkozó részét, a lovas számokat 1956. június 11-17. között Stockholmban rendezték meg. A svéd fővárosban 29 ország 158 sportolója versengett a hat aranyéremért, melyek közül a házigazdák hármat, az NSZK kettőt, Nagy-Britannia pedig egyet szerzett meg.

Melbourne 1956 őszén már készen állt az olimpikonok fogadására, amikor október 23-án kitört a magyar forradalom, majd hat nappal később kirobbant a szuezi válság. A világpolitika e két eseménye miatt az olimpiák történetében először több ország bojkottálta a játékokat: Egyiptom, Irak és Libanon a szuezi konfliktus, Hollandia, Spanyolország és Svájc a magyar forradalom szovjet leverése miatti tiltakozásul maradt távol, majd Tajvan indulása miatt az utolsó pillanatban Kína is lemondta a részvételt.

A november 22-i nyitóünnepségen, amelyen Fülöp edinburghi herceg, II. Erzsébet brit királynő férje is jelen volt, 67 ország 3184 sportolója vonult fel. Az NSZK és az NDK közös csapatot indított, himnuszuknak Beethoven Örömódáját választották. A magyar küldöttség, amely kéthetes kálvária után érkezett meg a távoli kontinensre, a forradalom leverése miatt fekete karszalaggal vonult fel. A játékok során a versenyzők 145 versenyszámban mérték össze tudásukat, az éremtáblázat élén - első alkalommal - a Szovjetunió végzett 37 aranyéremmel, megelőzve a 32 aranyat szerzett amerikaiakat és a 13 aranyat gyűjtött házigazdákat.

A forradalom leverésétől sokkolt, az otthon maradt hozzátartozók sorsa miatt aggódó magyar delegáció mindezek ellenére szenzációs teljesítményt nyújtott, 9 arany, 10 ezüst és 7 bronzéremmel az éremtáblázat negyedik helyen végzett. Az olimpia egyik legeredményesebb sportolója a négy arany- és két ezüstérmet szerzett tornász, Keleti Ágnes lett, aki talajon, felemás korláton, gerendán és a kéziszercsapat tagjaként is győzött, a kardvívó Kárpáti Rudolf egyéniben és csapatban diadalmaskodott. A kétszeres olimpiai bajnok ökölvívó, Papp László - addig példátlan rekordot felállítva - harmadszor is nyerni tudott, emellett a Fábián László, Urányi János kajakpáros (K-2 10 000 méter) és a férfi vízilabdacsapat is a dobogó legfelső fokára állhatott.

A vízilabdázók december 6-i, a szovjetek ellen vívott mérkőzése "melbourne-i vérfürdő" néven került be a világsajtóba és a sporttörténelembe. A nézők rokonszenvét élvező magyar válogatott nem sokkal a befejezés előtt már 4-0-ra vezetett, amikor a szovjet center, Valentyin Prokopov elvesztette a fejét és könyökkel meg akarta ütni az őt őrző Bolvári Antalt, de Zádor Ervin arcát találta el. Zádor bőre a szeme alatt felrepedt, vére vörösre festette a medence vizét. A vérző játékos látványától a nézőtéren elszabadultak a szovjetellenes indulatok, és a meccset egy perccel a vége előtt lefújták, a vérző fejű Zádor fotója bejárta a világot. A drámai mérkőzést követő napon a magyar válogatott 2-1 arányban a jugoszlávokat is legyőzte, és 20:3-as gólaránnyal, valamennyi mérkőzését megnyerve aranyérmes lett.

Az ausztrálok barátságosságának és békéltető igyekezetének köszönhetően az olimpiát Friendly Games (barátságos játékok) néven őrizte meg az emlékezet. A december 8-án megtartott záró ceremónia is ennek jegyében zajlott: az ellentétek helyett a sportolók nemzetek feletti egységét jelképezendő mellőzték a nyitóünnepség merev formaságait, az olimpikonok nem országonként, hanem egymás között elkeveredve vonultak be a stadionba. Az egységet jelképező bevonulás azóta olimpiai hagyománnyá nemesedett.

A magyar sport igazi tragédiája a záróünnepség után következett be: a 108 versenyzőből álló olimpiai csapat egyharmada nem tért haza. Köteles Erzsébet, a melbourne-i olimpiai bajnok kéziszercsapat tagja így fogalmazott: 1956 volt a "magyar sport Trianonja". Az olimpia magyar érmeseit itthon csak negyven év után, 1996-ban tüntették ki: a Magyar Köztársasági Érdemrendet, illetve a Köztársasági Elnök Aranyérmét vehették át; a külföldön élő bajnokok a helyi nagykövetségeken kapták meg kitüntetésüket, az elhunyt aranyérmeseknek járó elismeréseket családtagoknak nyújtották át. Az 1956-os melbourne-i eseményeket több dokumentumfilmben is felidézték, Goda Krisztina 2006-os játékfilmje, a Szabadság, szerelem a magyar vízilabda-válogatott sorsán keresztül láttatta az '56-os eseményeket.

Az 1956-os olimpia és a magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján "Dank! Merci! Gracias!" címmel a melbourne-i játékokat a forradalom leverése miatt bojkottáló holland, svájci, spanyol sportolók tiszteletére zenés sporttörténeti programsorozatot rendeznek Budapesten, megköszönve, hogy "életük álmát adták oda egy számukra talán ismeretlen ország szabadságáért".

Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.03.28. csütörtök, 18:00
Havasi Katalin
a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×