A modern olimpiák hagyományát követve az olimpiai lángot május 18-án a görögországi Olimpiában, Héra istennő templomában, a nap sugarai segítségével gyújtják meg. Ezután bányászlámpába kerül, amit Athénba szállítanak, hogy ott ünnepélyesen adják át London város képviselőinek. A lángért különrepülőgép megy Athénba, tartódobozát az utastérben, ülésre helyezik, biztonsági őr foglal helyet mellette.
Angliában a lángocska meggyújtja az első staféta-fáklyát a nyolcezer közül, majd hetven napon át, tizenkétezer kilométert kerengve, bejárja az egész szigetországot, az alsó csücsöktől, Land's Endtől elindulva, a fölső csücsökig, John O'Groats-ig. Átkel Észak-Írországba is.
Minden váltásnál új fáklyát gyújtanak meg vele, de ezt nem mindig futó veszi át, hanem olykor autón viszik tovább, máskor meg lóháton, kajakon, hőlégballonon.
A fáklyák hossza egy méter körüli, könnyűfémből készültek, hogy gyerekek is részt vehessenek a váltóban. Az ezüstfényű alumínium felületet pikkelydíszesre tervezték, minek folytán egy újság, igen tiszteletlenül, "olimpiai sajtreszelő-stafétáról" cikkezett.
Az a lényeg, hogy a brit lakosság 95 százaléka minimum 15 kilométerre kerülhet az olimpiai láng útjától, tehát részt vehet a fogadásában. A hetven nap mindegyikén egy-egy városba érkezik a staféta, ahol ünnepséggel fogadják. Elhalad a Stonehenge bronzkori kőemléke előtt, léggömbön repül át Cornwall erdei fölött és eljut Shetland szigetére is.
Londont alaposan körbefutja a váltó, a láng éjszakázik egyet a Tower ősi falai között, majd onnan még elfut a staféta Hampton Courtba, I. Erzsébet királynő hajdani palotájába, és onnan érkezik vissza, üdvrivalgás közepette, az új stratfordi olimpiai stadionba, a nyitóünnepség színhelyére július 27-én.
Három megyére adtak ki viharjelzést - ítéletidővel ront ránk a hidegfront