Hegedüs Csaba, a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) elnöke beszédében kitért arra, hogy a mai versenyrendszerben "12 Európa- és 9 világbajnokság jutott volna neki, és elképesztő éremgyűjteményt hagyott volna ránk", de a kevésbé sűrű versenynaptár ellenére is rendkívül eredményes volt.

"Összesen háromszor lett világbajnok, kétszer pedig ezüstérmes. A sikert nem kell magyarázni, de Imre győzelmeihez muszáj kommentárt fűzni. A válogatott pályafutásának tizenkét éve során összesen csak hat kötöttfogású világbajnokságot rendeztek - ő ötön vehetett részt -, az Európa-bajnokságok pedig szüneteltek."

Polyák Imre nyári játékokon is nagyon eredményesen szerepelt: az 1964-es, tokiói diadalát megelőzően három egymást követő olimpián, 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben, majd 1960-ban Rómában ezüstérmes volt. Páratlan sikereinek köszönhetően Magyarországon ő lett a 20. század birkózója, a nemzetközi szövetség pedig első körben választotta be a Hírességek Csarnokába.

Felravatalozott urnája mellett a magyar sport jelesei álltak díszőrséget, köztük ott volt az egykori szovjet ellenfél, Roman Rurua is. Polyák Imre lelki üdvéért az engesztelő szentmise áldozatot Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye megyéspüspöke mutatta be. A Nemzet Sportolójának hamvait tartalmazó urnát - a legszűkebb családi körben - a bazilika altemplomában kialakított kolumbáriumban helyezték el.

A Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Birkózó Szövetség és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a halálhírt követően egyformán jelezte: Polyák Imrét saját halottjának tekinti.