Hogy miért lehet érdekes könyvet írni a Real Madrid vagy a Liverpool szurkolóinak közösségéről, az ő történetükről, talán kevésbé kell magyarázni, mint azt, hogy miért kap papírgerincet „majdnem” Miskolc „majdnem” sikercsapata; Diósgyőr várának megszűnt, de hamvaiból feltámadt futballklubja, amely története során soha nem nyert semmit, csak majdnem egy Magyar Kupát. Pontosabban a DVTK szurkolói közössége.

A szerző egy „csepeli srác”, Tompos Ádám újságíró, aki szocioriport-íróként rengeteg alkalommal jár az ország olyan szegleteiben, ahol nincs kolbászból a kerítés - viszont adott-esetben piros-fehér, netán gépzsíros (megfejtés később, illetve az Amíg élek én című könyv hasábjain).

Maguk a Diósgyőr szurkolói a lehető legfanyarabb humorral állnak csapatukhoz, hisz arrafelé

a labdarúgásban sem a foci a lényeg, hanem a találkozás, az együttlét és az egység.

A könyv sem futballkönyv – a foci csak apropó volt a megírására –, sokkal inkább kaland, vígjáték, szociográfia, amelyből a megszűnésig evickélt csapatot a szurkolók alapították újra a labdarúgás legújabb korában, pocakos drukkerek álltak ki és szenvedték el első vereségeiket a hazai hetedosztályban hétről hétre 2000 néző előtt, hogy aztán a számozott utcák lakói közül nem egy és nem kettő adja át szó nélkül otthonát akkor, amikor az új stadion parkolóját kellett bővíteni. A játékosok fizetését is volt, hogy a helyiek kalapozták és adták össze, akadt, aki a házát eladta, hogy az újjászülető csapatnak forrást biztosítson. Hogy a válságos hetekben-hónapokban-években a pénz gerincét honnan szedték össze? Rossz nyelvek szerint mindig volt elég bicikli Miskolcon, amelyet el lehetett adni...

A Diósgyőr szurkolóit – mivel számukra nem a pályán történtek futballszakmai színvonala érdekli leginkább, vagy leginkább nem az – szinte motiválja és jobb kedvre is deríti, amikor az ellentábor cigányozza, parasztozza őket, vagy azt dörgöli az orruk alá, hogy „sose' lesztek bajnokok” – mert nem is ez a fő cél.

Tompos Ádámban 2016-ban fogant meg a gondolat, hogy a Diósgyőr történetével kezdeni kell valamit. Ebben az évben „munkaügyben” tíz alkalommal járt a borsodi megyeszékhelyen, és nem volt olyan találkozása, beszélgetése, amelyen ne került volna szóba a piros-fehér lényeg – a csapat, a sport, a szórakozás, a közösség, a közélet. Egy kultúrantropológussal is összehozta a sors, aki a vasgyári lét mindennapjaiból doktorált, bevallása szerint hatalmába kerítette a klub létének társadalmi vetülete: mint a bemutatón kiderült, a diósgyőri acélművet már sok-sok évtizeddel ezelőtt is azzal a „menedzserszemlélettel” üzemeltették, hogy

a munkások minél inkább kötődjenek a gyárhoz,

épültek sorban a környéken az emeletes lakások, majd az avasi városrész lakótelepe is.

A létrejött futballcsapat lelátói népére is átragadt az a közösségi szellem és összetartozás-érzés, amelyet a kohó gyúrt össze, a klub adta 9 válogatott játékost pedig Diósgyőrben szentként tiszteli a közösség.

No de vissza a gépzsírra! 1999-ben az Újpest látogatott Diósgyőrbe, a drukkerek pedig kitalálták, mi lenne, ha azzal kennék fel a vendégszektort záró kerítést, majd jól feldühítenék a lila-fehér tábort, akik márkás pulóverei így saját dühük áldozatává válhatnának. És ez csak a B-terv volt, eredetileg lótrágya lett volna a felkent anyag.

Ehhez hasonló történetek szem- és fültanúi elbeszéléséből áll össze a diósgyőri szurkolók históriájának szövete egy olyan városból, ahol egymástól – szó szerint – kőhajításnyira kapható a legfinomabb belga meggysör és laknak az emberek Rio de Janeirót megszégyenítő favellákban.

„A város annak idején rohamtempóban épült, így nem jött létre fórum, főtér, játszótér sem, csak házfalakra festett, kis Polski méretű kapu, ahol meg kellett oldani az egykapuzást. Így a DVTK lett maga az élet”

– vallott a szerző, megemlékezve azért a három helyi kocsma „Bermuda-háromszögéről”, ahol mindent meg lehet tudni az életről: kinek mennyit keres a gyereke a német húsiparban, vagy mennyi lesz a hétvégi meccs végeredménye.

A könyv a diósgyőri szurkolói létnek azzal a természetével foglalkozik történelmi igényességgel, amely megkülönbözteti a helyi drukkereket bármely más csapat szimpatizánsi közösségétől.

Tompos Ádám a könyvet a Diósgyőr szurkolóin kívül azoknak ajánlja, „akiknek a szomszédjuk miskolci lesz, nincsenek kevesen”, a könyvön keresztül lehet majd megérteni őket. Illetve akik szeretnék megérteni, „mi történik ebben az országban”, miért látják a borsodiak máshogy a világot, mint mások.

A G-ADAM Kiadó gondozásában megjelent könyv megrendelhető a sportkönyvek.hu oldalon, illetve 5990 forintért kapható az országos hálózatok boltjaiban. A budapesti bemutatót hamarosan egy diósgyőri követi, talán épp a Ferencváros látogatása tájékán...