Mint november 18-án a Radnóti Színház közölte, 80 éves korában elhunyt Csomós Mari, Kossuth- és Jászai-díjas színművész, a Nemzeti Színésze.

Egy éve már nem lépett színpadra, ez idő alatt "fájdalmas volt részese lenni annak az útnak, amelyen egy művész megválik az őt éltető erejétől, magától a színháztól" – fogalmazott az InfoRádióban Kováts Adél, a Radnóti igazgatója.

"A hiány, amit most már emberileg is és mindenféle szempontból hagy maga után, nagyon fájdalmas, a mindennapjaink része, hogy nincsen velünk a büfében, a társalgóban sem. Mindenhonnan hiányzik, minden részében a színháznak ő nagyon jelentős volt" – ecsetelte.

Olyan művésznek, egyéniségnek, gondolkodónak, ikonnak írta le Csomós Marit, aki építette a közösséget, ráadásul ő úgy tette, hogy mindenkivel nagy szeretettel és alázattal dolgozott, ezért is rázta meg a teátrumot a művésznő halála.

A Futótűz című előadásban egy ideig felvétel formájában szerepelt az elmúlt évben, mert nagyon bíztak benne, hogy vissza tud térni; utoljára épp ennek az előadásnak a streamfelvételén játszott, majd félretették az előadást fél évre, aztán szerették volna felújítani, ekkortól "Mari vetítve volt", ami mély üzenetet hordozott, Kováts Adélnak személyesen is megrázó volt a színpadon.

"Aztán beszéltem vele, és azt mondta, nagyon örül, hogy ezen változtatunk, mert változtatni kellett, a színház jelenvalóságában ő elengedte a játékot, Hámori Ildikó átvette tőle a szerepet" – árulta el.

Csomós Mari pedig "csodálatosan reagált, hogy ő nagyon örül, ennek így van rendje, az élet megy tovább, ahogy mondani szokták; ez a Futótűzből is egy idézet".

A művésznőt mindeközben tapintatos és szemérmes emberként írta le Kováts Adél. "Zárkózott is volt. Azt, hogy neki kivel milyen viszonya volt, az érintettek tudják elmondani. Társasági ember volt, csodálatos társalgó, imádott a büfében lenni, ahol megvolt a helye. Az öltözőben is voltak beszélgetések, de

ő tanácsot nyilvánosan nagyon ritkán adott. Az egész lénye volt egyfajta tanítás, magával a munkájával adott tanácsot.

Belső igénnyel közelített a munkájához, a beszélgetéseihez is, de nem szórta mindenkire a szeretetét, csak akit közel engedett magához, közben mégsem volt távolságtartó" – fejtegette.

"Mindig tele volt kétellyel; egészen megérintő, hogy egy ilyen szakmai tudással rendelkező művész mindig mindent a nulláról indított, mindig az igazra törekedett, addig nem nyugodott, amíg a maga számára ki nem derült, hogy abban a műben az a szerep abban a rendezésben mit jelent. Nem nyugodott, amíg nem tudta, hogy egy adott jelenetben egy mondat miért van ott, addig nem is tudta jól érezni magát. Az igényében nagyon következetes volt, de közben figyelt is a környezetére, hogy ne bántson meg másoka" – mondta Kováts Adél.

Csomós Mari összességében – az igazgató szerint – "esszenciálisat alkotott, kicsi szerepben is, epizódszerepben is, főszerepben is. A lényegiség, a mélység, a végtelenül szerethetőség volt az övé. Hogy valaki a szerethetőséget is árassza magából, nem adatik meg mindenkinek, neki megadatott".