Párizsban látta meg a napvilágot Édith Giovanna Gassion néven. Életéről, főként kiskoráról sok legenda született, ezek java része nem igaz, így például az sem igaz, hogy az utcán találták. Egy olasz kávéházi énekesnő és egy utcai artista gyermekeke. Rövid ideig alkoholista apjával élt, majd nagyanyjához került, aki egy bordélyt vezetett. Tizenöt évesen már utcai énekesnőként kereste a kenyerét, az elzülléstől a Pigalle egyik kabaréjának tulajdonosa mentette meg, aki szárnyai alá vette, ráadta a védjegyévé vált egyszerű, fekete ruhát, Piafnak is ő nevezte el, ami a francia argóban kis verebet jelent.

Első fellépése az ABC Színházban elsöprő sikert aratott, a közönség soraiból felállva tapsoló Maurice Chevalier azt kiabálta: "Ez a gyerek a szívéből énekel!" A "kis veréb" a német megszállás idején részt vett az ellenállásban, sokan köszönhették neki életüket. Pályafutása a második világháború után teljesedett ki, sikere volt a párizsi Olympia és a New York-i Carnegie Hall színpadán is. Több mint húsz éven át az ő lemezei voltak a legkeresettebbek a francia piacon, amerikai népszerűségére jellemző, hogy nyolc alkalommal hívták meg a legnézettebb tévéműsorba, Ed Sullivan "sztárcsináló" showjába.

A kicsi, a hétköznapi életben szürke és jelentéktelen nő mindenkit elvarázsolt, amikor énekelni kezdett. Erőteljes, enyhén fátyolos hangja volt, jellegzetes, külvárosi kiejtésével dalait az extázisig átélte, a közönség is érezhette a szegénység megaláztatását, a kiszolgáltatottságot, a mellőzöttséget, a szerelem kínjait és gyönyörét. Több filmben is szerepelt, partnere volt többek között Yves Montand, rendezte Jean Renoir is.

Sikerei csúcsán sem feledkezett meg az indulás nehézségeiről, fiatal művésztársait mindig segítette. Olyan művészeket fedezett fel és támogatott, mint Yves Montand, Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Georges Moustaki. Akármennyit keresett, sose volt pénze, nagyvonalú volt és bőkezű, mindenkinek adott, aki hozzá fordult.

Művészként sikert sikerre halmozott, a világ a lábai előtt hevert, de magánélete tragédiák és kudarcok sorozata. 1935-ben született egy lánya, aki kétévesen meghalt. Sokáig kereste az igazi férfit, akit végül Marcel Cerdan bokszbajnokban talált meg, ám ő nem sokkal kapcsolatuk kezdete után légi baleset áldozata lett. Elvesztését nem tudta kiheverni, egyre többet ivott, egyik kapcsolatból a másikba sodródott, és mindegyikből csalódással, szenvedve került ki. Kétszer ment férjhez, először 1952-ben egy Jacques Pills nevű énekeshez, akitől négy év múlva elvált, másodszor 1962-ben egy nála húsz évvel fiatalabb, fodrászból lett énekeshez.

Vigaszt a munkában talált, még élete végén, a rákkal viaskodva is megszállottan dolgozott. Utoljára a párizsi Olympia színpadán adott emlékezetes koncertet, bár ekkor már szó szerint alig állt a lábán. 1963 augusztusában egy kis provence-i faluba vonult vissza, itt hunyt el október 10-én, 48 éves korában. Bár Párizs érseke - Piaf életmódjára való tekintettel - nem engedélyezte a halotti misét, az énekesnő temetésekor a francia főváros utcáit ellepte a tömeg és a második világháború óta először bénult meg teljesen a közlekedés.

"A kis veréb" több mint fél évszázada halott, de hangja, egyénisége szervesen hozzátartozik Párizshoz, a Padam, padam, a Milord vagy a Nem bánok semmit sem dallamát mindenki ismeri. A minden idők legnagyobb franciája címért indított internetes szavazáson a tizedik helyen végzett, a házban, amely előtt a legenda szerint találták, ma múzeuma van. Életéről filmek, színdarabok, könyvek sokasága készült, 2007-ben Marion Cotillard Oscar-díjat kapott az énekesnő megszemélyesítéséért.

A Francia Nemzeti Könyvtár retrospektív tárlattal emlékezett rá, több mint négyszáz fotó, dalszöveg, levél, plakát, filmrészlet és egyéb személyes tárgy bemutatásával. A Budapest Kongresszusi Központban november 13-án verses-zenés összeállítással idézte fel emlékét Csákányi Eszter, Kútvölgyi Erzsébet, Falusi Mariann és Kárász Eszter. December végén Anne Carrere francia énekesnő lép fel Piaf legendás dalaival a MOM-ban, a centenárium alkalmából szervezett eseményen.