Először lép fel a Művészetek Palotájában José Cura, aki a Párizsban működő argentin Los Calchakis zenekarral, a Budapesti Mondteverdi Kórussal, valamint Bizják Dóra zongoraművész közreműködésével ad koncertet. Az est első felében argentin szerzők dalait adja elő a héten 51. születésnapját ünneplő világhírű tenor. José Cura hétfői sajtótájékoztatóján a többi közt arról is beszélt, hogy az argentin zeneszerzők sokban hasonlítanak a magyarokra, mivel előbbiek is az európai iskolát követik.

"Kodályban és Bartókban ugyanaz közös, mint Calros Guastavinóban és López Buchardóban. Õk is országuk népzenei hagyományaival fűszerezett klasszikus zenét írtak."

A dalok közt szerepel José Cura egy saját kompozíciója is, Pablo Neruda chilei költő versciklusának egy megzenésített darabja. A koncert második felében Ariel Ramírez karácsonyi témájú Navidad nuestra című műve és Kreol miséje hangzik el, amiben klasszikus hangszerek mellett az andok népi dallamait charango gitár, indián pánsíp és quena indián furulya is megszólaltatja, a zenészek pedig ponchóban lépnek a színpadra.

"Nagyon különleges ez az egyházi zene, mert táncokon alapul. A Kyrie eleison éneklésekor szó szerint táncra perdülünk, amitől a vallás sokkal viccesebb és izgalmasabb."

A hangverseny a Salva Vita Alapítvány közreműködésével jött létre, amelynek munkáját José Cura öt éve támogatja. Az Alapítvány 20 éve segíti a fogyatékos emberek elhelyezkedését a nyílt munkaerő piacon és a társadalomban.

Hogyan osztja meg idejét operaénekesi és karmesteri tevékenysége között?

Amikor a 90-es évek végén újra elkezdtem vezényelni, az énekesi karrierem kiteljesedését éltem és évente, ha egy karmesteri munkát vállaltam. Az idő előrehaladtával azonban ezek az arányok fokozatosan módosulnak, mivel az én koromban már több pihenésre van szükségem két énekesi produkció között.

Mikor van alkalma komponálni, mi az ami zeneszerzőként inspirálja?

Ezt a dalciklust nem tegnap írtam, hanem sok-sok éve. Kettőt közülük 98-ban a Warner Classics számára rögzítettem is. Valószínűleg máig az utolsó szerzeményem is épp ez a dalciklus volt, mivel nincs időm zenét szerezni. Arra várok, hogy ha énekesként visszavonulok, talán lesz alkalmam többet írni, de higgye el, a világnak szerintem nincs szüksége José Cura szerzeményeire. Ha írok is, azt a magam örömömre teszem, és amennyiben az másnak is tetszik, az már más kérdés. De nem vagyok hivatásos zeneszerző, még ha végzettségem alapján lehetnék is az.

Szakmai munkájában mi az ami most a leginkább foglalkoztatja?

Jelenleg az operarendezés az, ami érdekel. Egész pályámon úgy közelítettem az operához, hogy az énekes a zene mellett egy prózai színész eszköztárával lépjen a színpadra, ne pedig egy színészt imitáljon, miközben a zene áll mindenek felett. Sokan kritizáltak, de sokan támogattak és méltattak is azért, hogy áthágom a szabályokat. Nagyon örülnék, ha úgy tudnám befejezni a pályám - vagy úgy távoznék ebből a világból, ha drámaian akarom kifejezni magam - hogy néhány magot elhintek a jövő számára. Hogy aztán azt mondhassák - "Oké, sokat kritizáltuk, de ebben vagy abban igaza volt."
Azt gondolom, ha van jövője a mi művészetünknek, az csak az lehet, hogy ne tekintsük az operát múzeumnak, éppen ellenkezőleg, ez egy élő művészeti forma, amely folyamatosan fejlődik. Abban is biztos vagyok, hogyha olyan zeneszerzők, mint Verdi vagy Puccini ma is élnének... vagy beszéljünk Bachról - az a fickó mindig mindenki előtt járt - ma egész biztos imádná az elektronikus zenét, biztos, hogy a számítógépes kütyük nagy szakértője lenne. Ezt kéne észben tartanunk, és nem arra gondolni, hogy ezek idejétmúlt, naftalinszagú vénemberek.

Most hazája zenéjét mutatja be a Művészetek Palotájában, egy másik dolog, amivel sokan azonosítják Argentínát, az a labdarúgás. Követi a focit, van kedvenc csapata?

Csak annyit mondok, Messi is az én városom szülötte, és ugyanabban a csapatban játszott, aminek én is tiszteletbeli tagja vagyok.