Erőteljesen összekapcsolódnak. Hiszek az egységben, hogy minden teremtmény lélek-eredetű, és egyek vagyunk az ásványokkal, az univerzummal, a növényekkel, az állatokkal, az emberekkel, mindenkivel. Tehát egylényegűek vagyunk, még akkor is, ha a teremtésnek különböző síkjain helyezkedünk el. Gyerekkoromban úgy beleszerettem a szőlőhegybe, hogy elválaszthatatlanul társak is lettünk. Életemnek a része a szőlő, egy tere, ő a tér, amelyben én élek és megnyilvánulok. Egymás nélkül nem tudunk már létezni. A szőlőterületek téli bejárásakor, mint mindig, felkeressük a Szent Tamást, az új területet a Betsekben, a Király benne van a körben, a Nyulászó mindig útba esik. Több napos az ünnep, mindegyik napon elmegyünk néhány szőlőterületre. Egy ideje nem egyedül megyek, a gyerekek némelyike, vagy mind velem van ilyenkor. Ez nálunk karácsonyi hagyomány, járjuk a dűlőket, jól érezzük magunkat a természetben

Az elmúlt években sokat lehetett hallani a Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesületről. Mi a lényege a mádi eredetvédelemnek?

Papíron, ma Magyarországon majdnem minden bor eredetvédettnek számít. Amiről mi beszélünk, az egy más dolog, az egy tudati eredetvédelem, ami a fejben dől el. Ennek a legfontosabb eleme a természeti adottságoknak a megismerése, feltérképezése, a közös fejlődés és a közös marketing.

A mádi közösségépítéssel párhuzamosan a közelmúltban elindult valami az egész borvidéken, vagyis megújul a Tokaji Borlovagrend, aminek Ön lett az elnöke. Korábban visszavonult az ilyen projektekből, ezt most mégis elvállalta. Miért?

Sok jó ember gyűlt össze a borlovagrendben, és újabbak csatlakoznak. Eközben viszont más értelmezést szeretnénk adni a lovagrendnek. A lényeg az lesz, hogy kimutassuk a világ felé, hogy mennyire hiszünk a tokaji tudatban, és hogy ezt hogyan építjük Magyarországon és külföldön is. Tervezzük például egyedi bortételek árverését is. Ennek a lényege nem az lesz, hogy eladjunk néhány hordó bort, maga az esemény a lényeges, és a közös cél. Ez is erősíti az együttgondolkodást, a közös cselekvést, és egyre inkább az érzéseinkre tudunk hangolódni. Nagyon fontos, hogy sikerüljön közös cselekvésre késztetni az embereket, akiknek látszólag nincsenek közös érdekeik, de valójában csak azok vannak. Ez a megértés folyamata, felismerni újból azt, mint egy ősközösségi társadalomban, hogy csak együtt lehet tovább menni. Ezt nem csak karácsonykor kellene érezni, hanem mindig. A karácsony csak egy jel, az emberek meglassulnak, megnyugodnak, érzik, hogy nincsenek egyedül a világban. De ennek minden nap emlékeztetni kellene bennünket arra, hogy így kell élnünk. Így kellene éreznünk, gondolkodnunk és cselekednünk minden nap.

A teljes interjút az InfoRádió Aréna című műsorában hallgathatják meg január 1-én, 17 órakor.