Ez a kiállítás utazás, az én utazásom. Az elmúlt 20 évben olyan dolgokhoz nyúltam csupán, amik érdekeltek, ezért nincs összefüggés a kiállított munkák között. Talán 20 év múlva úgy tűnhet majd, hogy ezek az alkotások egy nagy kirakó darabkái, amelyek egy egységes képet adnak, de ezt én egyelőre még nem látom.

Saját képei mellett, mint a portrék vagy a csillagászati képek, sok alkotásában a sajtóból vagy az internetről vett fotókat manipulál. Minek alapján választja ki ehhez a témákat?

A hagyományos fotót a születése óta különböző politikai, gazdasági vagy kereskedelmi érdekek mentén használták. A képek tudatos megmásítása idővel egyre kifinomultabbá vált. Ha kinyitunk egy újságot, önmagában nehéz eldönteni egy fotóról, hogy az valódi kép, illusztráció, vagy manipulálták-e valamilyen módon az eredeti fényképet. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy gondolkozzunk el: valódi fotókat látunk-e vagy csak egy képet, amivel az elménket akarják befolyásolni.

Legújabb, idei alkotásai, a Zycels című sorozat darabjai számítógépek által rajzolt ábrák, melyeket nonfotóknak hív. Úgy érzi, kimerítette a fotográfia határait?

Nem, a fotó nem érheti el a határait. Vegyük például a festészetet, ami már több ezer éves, és még mindig nem fulladt ki, az évszázadok folyamán néha fontosabb volt, néha veszített a jelentőségéből. Ez is egy médium. Az első 150 év az analóg technikára épült, most a digitális fotó kora jött el, ami hatással van a fotók készítése mellett a felfogására is. De a fotóművészet ezzel nem ér véget, mindig változik, mindig újra kitalálják. Nem tudom, milyen lesz majd a jövőben, de az biztos ugyanolyan élő marad, mint amilyen az elmúlt 170-180 évben volt.