Az író a levelet Charles P. Thompsonnak írta 1948-ban, és így vezette be: "Olvastasd el egy horgász-szenvedéllyel megáldott barátoddal és ezt az első részt nyugodtan tépd el".

Charles Thompson a neki írt, személyes részt valóban eltéphette, de a megmaradt hat oldal, amelyben egy történetet mesél el az író, Az öreg halász és a tenger minden elemét tartalmazza: felvillan benne Santiago, az öreg halász és a fiatal Manolo alakja, a küzdelmek a halak és a halászok között, a nyugati szél.

Ernest Hemingway Carlos Guttiérez kubai halász életét meséli el a levélben: "Ötven éves, 13 éves kora óta halássza a csőrös csukát. Halászott az egész szezonban, fogott 57 kisebbet és 18 nagyot. Felír egy könyvbe minden kifogott halat, nem fél megküzdeni a nagyokkal, felvonja vitorláit és megy. Van elég anyagom egy nagyon szép cikkhez, de ha ki tudnék fogni egy 150 fontos tőkehalat..." - írja és a sorokból kiérződik a sóvárgás.

Ernest Hemingway eleinte talán arra gondolt, hogy mindezt megjeleníti egy magazinban, végül a 20. század irodalmának egyik legmegrázóbb emberi története született az ötletből. A kisregényért 1953-ban Pulitzer, 1954-ben pedig irodalmi Nobel-díjat kapott.