Ahogy véget ért a Fidesz-KDNP-megemlékezése a Bem téren, elkezdődött az ünnepség a Kossuth téren.
Márai Sándor: Mennyből az angyal című verse hangzott el először. A programnak része lesz a Gripenek ünnepi díszelgő áthúzása, illetve beszédet mond várhatóan 16 órától Magyar Péter kormányfő.

Szalai Adrián, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium felvidéki diákja arról beszélt, hogy a Rákosi-diktatúra évei ellenére, amikor padlássöprésekkel, elhurcolásokkal, börtönökkel és munkatáborokkal sújtották a lakosságot, a magyarokban megmaradt az akarat, megmaradt a bátorság, és megmaradt a hit, hogy Magyarország újra szabad lehet. Ez a hit pedig másoknak is példát szolgáltatott, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban is.

Felidézte, hogy 1956-ban Erdélyben, Kárpátalján és a Felvidéken is szolidaritást vállaltak a magyarok a budapesti forradalommal: Kolozsváron a diákok reformokat követeltek, Nagyszőlősön röplapokat terjesztettek, de ezért sokakat börtönbüntetéssel és megtorlással sújtottak. Mások a Himnusz eléneklésével, a háborús emlékművek megkoszorúzásával vagy fekete gyászszalag viselésével vállaltak szolidaritást. 2026. október 23-án „fejet hajtunk mindazok előtt, akik a határokon túl élve is sajátjuknak érezték 1956 minden reményét”. Beszéde szerint a nemzeti függetlenség, a demokrácia és az európai értékek egymást erősítik és ma is ugyanolyan fontosak, mint 70 éve. A szabadságot pedig nem elég kivívni, meg is kell őrizni.

Ezután három Gripen harci gép piros-fehér-zöld csíkot húzva átrepült a tér felett, majd megérkezett a színpadra Magyar Péter. Köszönetet mondott a jelenlévőknek, a külföldi vendégeknek, illetve köszöntötte azokat, akik 70 éve harcoltak Magyarország szabadságáért.

Azt mondta, hetven éve ezen a helyen történelmet írtak, hetven éve ezekben az órákban összekapaszkodva vonultak pesti srácok és pesti lányok, és még nem tudhatták, mit hoznak a következő napok és hetek, hány család élete törik derékba, milyen sok magyar hagyja el a hazáját. De aznap megszületett bennük a szabad, erős, öntudatos, független haza képe, így vonultak a történelem felé. És minden utcasarkon újabb tömegek csatlakoztak hozzájuk, a Kossuth térre érve már mintegy százezren voltak és

„együtt mondták ki, hogy ez itt a mi hazánk és bármire képesek vagyunk érte”.

Megrendítőnek és felemelőnek nevezte a miniszterelnök, hogy egy erős és valóban független, európai Magyarországon állhatnak a résztvevők 70 évvel később ugyanazon a téren. Itt szólt először a magyarokhoz Nagy Imre későbbi miniszterelnök, ahol két nappal később, október 25-én, a forradalom véres csütörtökén sortűz zúdult a békés tüntetőkre. De az ország számos más településén is a vérüket adták a magyarok a szabadságért, azok a hétköznapi emberek is hősök voltak – éppen ezért volt akkora erejük. Az elnyomó hatalom akkor bárhova fordult, a saját népével találta szembe magát.

A forradalom leverése előtt 13 tiszta, felemelő, dicsőséges nap telt el, amellyel a magyar nép megrengette a világot.

November 4-én megjöttek a szovjet tankok, lezárták a hidakat, a Kossuth rádióban vészjelzés hangzott el, segítséget kérve, aztán a rádió végleg elhallgatott, puskaropogás, repülők zaja borította be a fővárost. A magyar szabadság hangját elfojtották, a szabad világ megbénulva hallgatott. Kivégezték a mártír miniszterelnököt, meggyilkolták a forradalom hőseit, „de azt a felismerést, hogy képesek vagyunk összefogni, bármit megtenni a hazáért, senki nem vehette el tőlünk” – idézte fel.

1956-ban a magyarok világtörténelmet írtak és szöget ütöttek a rendszer koporsójába – mondta Magyar Péter, hozzátéve, hogy

ezután tisztességes ember nem mondhatta, hogy a kommunizmus a nép akaratából uralkodik,

mert itt a nép kelt fel ellene, követelte, hogy távozzon, és a szabadságot ígérő hatalom tankokkal felelt a szabadság követelésére. A hatalom ezután az igazságot akarta megsemmisíteni, nem érte be puszta bosszúval. Azt akarták, hogy a magyar gyanakodjon a magyarra, és mindenki lehajtott fejjel éljen. Ennek vált véres szimbólumává 1958. június 16-a, Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós kivégzése.

„Mi azt mondhatjuk ma, hogy értjük az áldozatukat, és ezt a hazát soha többé nem engedjük eltiporni” – mondta Magyar Péter.

1956 óta minden magyar vezetőnek tudnia kell szerinte, hogy a hatalma sosem lehet fontosabb, mint a hazája szabadsága. „Aki a saját népével szemben Moszkvában vagy bárhol máshol keres támaszt, annak legyen 1956 intő figyelmeztetés: idegen támogatással ideig-óráig meg lehet tartani a hatalmat, de a magyarok szabadságvágyát soha nem lehet megtörni vele. 1956 véráldozatát egyetlen magyar vezető sem teheti zárójelbe pillanatnyi gazdasági alkukért vagy kétes szövetségekért. Aki 1956 után egy agresszort menteget vagy idegen birodalmi érdekeknek rendeli alá a nemzetet, az semmit sem ért 1956 üzenetéből, legyen Budapesten vagy éppen egy párizsi teraszon” – mondta a miniszterelnök, utóbbi megjegyzésével arra utalva, hogy Orbán Viktor volt miniszterelnököt a hírek szerint a francia fővárosban fotózták le október 23-án.

Több százezren mentek el a forradalom után a zöld határon, az aknamezőn keresztül – idézte fel, megköszönve a nemzeteknek, hogy egykor otthont és lehetőséget adtak a hazájukból elűzött magyaroknak.

1956 állócsillag, de nem csak Magyarország egén, mert átragyogott a lezárt határokon, a vasfüggönyökön, elért távoli kontinensekre is, és elér a generációkon át a jelenbe, és elér a jövőbe is – mondta. 1956 hitet ad ahhoz, hogy az emberek megőrizzék a szabadságukat. És nem volt hiábavaló a hősök áldozata, mert ma egy erős, demokratikus, független Magyarországon élhetünk. Úgy hiszi, a hősök büszkék lennének arra, amit a magyarok elértek. A hősök örökségét viszik tovább, amikor olyan országot építenek, ahol a szabadság mellé tisztes megélhetés, megbecsülés és lehetőség jár.