Bármit is nyilatkozik Donald Trump, ha azt nézzük, hogy az amerikai erők hogyan csoportosulnak a térségben, nem számíthatunk arra, hogy gyorsan le fog zárulni a konfliktus a Közel-Keleten, annál is inkább, mert újabb kapacitáserősítés zajlik Irán térségében – mondta az InfoRádióban Szalai Máté, hozzátéve: sokan úgy gondolják, hogy valamilyen speciális erők általi korlátozott szárazföldi beavatkozására is sor kerülhet, de ez nem azt jelenti, hogy az amerikai hadsereg elárasztaná katonákkal Iránt. Ezen túlmenően Izrael is azt kommunikálja, hogy még több ezer célpontot tudnának Iránban támadni – ez a fajta retorika is abba az irányba mutat, hogy a háború még egy darabig folytatódni fog, és akkor még nem is esett szó Libanonról vagy a Hormuzi-szorosról – jegyezte meg a kutató.
Egyes szakértők szerint pusztán légitámadásokkal nemigen lehet térdre kényszeríteni Iránt. Ezzel kapcsolatban a szakértő azt mondta, hogy
a beavatkozás kezdeti céljai, hogy megdöntsék a rezsimet, de legalábbis hogy olyan körülményeket teremtsenek az amerikai–izraeli közös akciók, hogy az irániak fellázadjanak, az bombázással valóban nem elérhetők.
A kutató szerint a kezdeti explicit amerikai–izraeli célok némiképp módosulni látszanak, és most már inkább arról szólnak, hogy csak meggyengítsék a rendszert. A cél, hogy évtizedekkel visszalökjék Irán nukleáris programját, felszámolva egyben az ország rakétakapacitásait, hogy ne jelentsen fenyegetést a térségben az amerikai támaszpontokra, Izraelre, illetve a szomszédos országokra. Ezek már jóval korlátozottabb tervek, amelyek – de legalább egy részük – pusztán légierővel is megvalósíthatók a szakértő szerint. Igaz, ezzel kapcsolatban is sokan szkeptikusak, mint ahogyan az is kérdéses, hogy bármiféle szárazföldi beavatkozásnak milyen következményei lennének – fogalmazott Szalai Máté, hangsúlyozva:
teljes invázióra nagyon kicsi az esély, mert ahhoz rengeteg katonára lenne szükség, óriási mértékű mobilizációra.
„De ha például egy speciális műveleti egység megszállná a Harg-szigetet, amit már korábban is bombáztak az amerikaiak, azzal az iráni olajexport talán teljesen leállna, nagy csapást mérve az iráni vezetésre” – mondta.
Teherán ellenállási erejét illetően Szalai Máté úgy látja, hogy bár nagy mértékben csökkent Irán kilőhető rakétáinak és a drónjainak a száma, azért még egy darabig biztosan ki fog tartani a készletük, és addig hatalmas károkat tudnak okozni a térségben. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az iráni tengeri erők a jelek szerint egyelőre képesek arra, hogy blokkolják a Hormuzi-szorost, hatalmas kiesést okozva a globális kereskedelemben.
A politikai tartalékok kérdését egy kicsit bonyolultabbnak látja, ezt nehezebb felmérni. „Én azt látom, hogy az iráni vezetés valamilyen formában túlélte a »lefejezéseket« és kiiktatásokat, és sokan arról beszélnek, hogy a mostani vezetés sokkal radikálisabb is, mint a korábbi volt. Ezért nehezen látni egyelőre, mi a tényleges nyereség amerikai szempontból. Ám kétségtelen, hogy a rendszernek most van a legnehezebb időszaka” – mondta a kutató. Szerinte ha a rendszer fizikailag túl is éli ezt a háborút, az erősen kérdéses, hogy egy-két-három évnél tovább képes-e fennmaradni, és nem lázad-e föl a lakosság.
Szalai Máté megfogalmazása szerint
annak, hogy Irán az amerikai–izraeli akcióra válaszul a térség számos arab állama ellen támadást intézett, súlyos következményei vannak/lesznek.
Már vannak olyan becslések, hogy a katari és kuvaiti GPD akár 15 százalékkal is visszaeshet a háború következtében, de Szaúd-Arábia is 2-5 százalékos mínusszal néz szembe, ami szintén jelentős. Ezek az országok nem csak a globális energiakereskedelemnek a meghatározó tagjai, de a régióban is kiemelkedő fontosságú politikai, gazdasági hatalmat jelentenek. Ha például visszavesznek a humanitárius vagy fejlesztési segélyekből, annak nagyon komoly továbbgyűrűző hatása lesz a térségben.
Mindemellett beindult a stratégiai gondolkodás az öböl menti országokban arra vonatkozólag, hogy mennyire tartsák fenn a szoros katonai viszonyukat az Egyesült Államokkal, hiszen eddig arra építettek, hogy ha az amerikaiak használhatják a bázisaikat, az egyfajta védelmet fog nekik nyújtani. Ám ez most a gyakorlatban nem mutatkozik meg, illetve éppen emiatt váltak célponttá. Szalai Máté szerint ha úgy döntenének a háború után, hogy csökkentik a katonai együttműködés intenzitását, annak az amerikai pozíciókra is komoly negatív hatása lesz a térségben, és akár meg is romolhat a viszony.
Szalai Máté szerint fontos, hogy figyeljen a világ Libanonra is, hol szinte az iráni háborútól független dinamikák mentén alakul a konfliktus. Közel egymillió ember menekült el az otthonából az országon belül, és úgy látszik, hogy az izraeli hadsereg itt is maximalista célokat visz és el akarja pusztítani a Hezbollahot.





