Afganisztán neve az elmúlt években eggyé vált a háborúval, a terrorizmussal (Iszlám Állam, al-Kaida) és az ópiumtermesztéssel, de ugyanígy figyelem hárult rá a társadalmi berendezkedése miatt is, főként így van ez a tálib hatalomátvétel óta.

Talán nem annyira a közbeszédbe, de a világpolitika figyelmébe mindenképp bekerült az afganisztáni nyersanyag kérdése is, az ország ugyanis gazdag kritikus ritkaföldfémben, erre márpedig Amerika és Kínai is ácsingózik – illetve az Egyesült Államokra csak múlt időben igaz ez, ha 2021-es kivonulása véglegesnek tekinthető.

Wagner Péter, Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője szerint Afganisztán „szerencsére lekerült a nemzetközi közösség figyelmének a napirendjéről”, elsősorban az Egyesült Államok fókuszából került ki, de ezáltal kevésbé is démonizált az ország.

Most pedig már új törvénytáruk is van a táliboknak, amelynek egyik újdonsága, hogy 2026-tól új igazságszolgáltatási rendszere van az országnak, az új rendszer pedig a nyugat számára temérdek érthetetlen elemet is felvonultat.

„Többek között bevezette a rabszolgaságot, a megfogalmazása a különböző társadalmi kategóriáknak pedig úgy történt, hogy akár a rabszolgáknak is lehet büntetést kiszabni, és attól függően, hogy ki melyik kasztba vagy kategóriába tartozik, más típusú büntetést kaphat. De az új büntető törvénykönyv a valóságban az átlag afgán embernek az életében kevésbé fog változást hozni; ami Afganisztánnak a fő kihívás jelenleg, az továbbra is a fejlődés és a napi megélhetés biztosítása” – rögzítette Wagner Péter az InfoRádió megkeresésére.

A 2021-es amerikai kivonulás szerinte nem csak azt jelentette, hogy az ország szabaddá vált a külföldi megszállóktól; az afgán kilátások rosszabbak lettek attól, hogy a nemzetközi segélyek elapadtak, Afganisztán márpedig szinte mióta létezik, olyan ország, hogy ezen források nélkül nagyon nehezen tud működni, fejlődni pedig egyáltalán nem. Emiatt az országnak a túlélés jutott osztályrészül járványokkal, éhínséggel.

„Voltak olyan várakozások, melyek szerint majd Kína jön vagy Oroszország, és betölti az Egyesült Államok távozásával keletkezett űrt, de erre egyelőre nem került sor”

– jegyezte meg.

Wagner Péter szerint nem igazán tesz hozzá Afganisztán megértéséhez az az ismeret, hogy egy iszlám országról van szó, hiszen a külkapcsolataiban ennek gyakorlatilag semmilyen jelentősége sincs.

Hogy mi mozdhatná előre az ország társadalmát, arra legszívesebben azt mondaná, hogy semmi – a jelenlegi tálib rezsimnek és talán így az afgán társadalom jelentős részének épp a fejlődés túlzott gyorsaságából lett elege.

„Az amerikai, illetve NATO-jelenlétet 2001 és 2021 között többféleképpen lehet értelmezni. Az afgánok körében az egyik olvasat az, hogy egy erőltetett külső modernizáció újabb hulláma indult el, és itt nem csak arra kell gondolni, hogy új utak épültek, új gyárak, hanem a társadalmi normák, szokások erőltetett modernizációja is megindult, ugyanígy a demokrácia bevezetése is, az, hogy az emberek választásokon kormányokat választanak, európai mintára kiépített rendőrség, államigazgatás kezd el működni, és ha így nézem, akkor ez egy nagyon hasonló modernizáció ahhoz képest, amit a Szovjetunió próbált megcsinálni. Ez az afgánoknál abszolút egy létező probléma, az új törvénykönyv középkori elveket vezet be a büntetésekbe” – foglalta össze.

Az igazságszolgáltatásban is azt látja, hogy az afgán vezetés hátat fordít a modernizációnak, mondván, hogy ez a törvénykönyv „nyugati példákat majmol” egy, a nyugatitól távoli viszonyok közé berendezkedett országban, most márpedig visszacsinálják az országot valami olyanra, ami a hagyományaiknak jobban megfelel.

Ami az országot mint „kábítószerforrást” illeti, abból épp a tálib szigor miatt sikerült szerinte kilábalnia Afganisztánnak. Terermelnek még az országban kábítószert, de nem ezer tonnás mennyiségben.

„Ez azért nagyon érdekes, és nagyon sokat elárul nekünk a tálibok legitimációjáról, mivel a kábítószer elleni harcot a demokratikus támogatású afgán rendszer úgy nem tudta elérni, hogy volt 300 ezer katonája és több mint 100 ezer rendőre. Persze ezeket mind a külföld fizette, de ennek ellenére ma már tudjuk, hogy sokszor a rendőrök meg a katonák is cinkosak voltak a kábítószer termelésében. Jöttek a tálibok, akiknek semmi pénzük nem volt hatalmas rendőrségre, úgy tartják fent az országukat relatív békében, hogy nincs több 50-80 ezer fegyveresnél az országban. A korábbi afgán kormány úgy nem tudta fenntartani a rendet, hogy volt majdnem félmillió fegyveresük. A tálibok ezt meg tudják negyedannyival oldani, mivel legitimációjuk volt” – részletezte Wagner Péter.

A szokatlan intézkedésekkel kapcsolatban kiemelte még: az emberek szerinte betartják, hogy gabonát termesztenek mák helyett, még akkor is, ha ebből kevesebb a bevételük, egész egyszerűen azért, mert a tálib törvényeknek ez felel meg.