Új igazságszolgáltatási rendszert vezettek be a tálibok Afganisztánban, ahol a büntetések típusa és súlyossága attól függ, hogy a vétkesek mely társadalmi osztályba tartoznak. Az új rendszer a hagyományos felső-, közép- és alsó osztályok mellett megkülönbözteti a szabad embereket és a rabszolgákat.

A Migrációkutató Intézet vezető elemzője az InfoRádióban elmondta: az amerikai hadsereg kivonulása óta a tálibok egészen mostanáig nem hirdettek ki semmilyen hivatalos alkotmányt. Afganisztánban 2004 óta egy sajátos törvénykönyv volt érvényben, melyet a tálibok nem töröltek el a 2021-es hatalomátvételt követően, és újat sem vezettek be helyette, hanem a saría, azaz az iszlám jog és törvénykezés tálib értelmezésére építkezve kezdtek el kormányozni.

Dócza Edith Krisztina szerint az új büntető törvénykönyv megjelenése azért nagyon fontos a tálibok számára, mert végre keretek közé helyezik az igazságügyi rendszert, bár úgy véli, „nagyon sok a homályos megfogalmazás” a 10 fejezetből és összesen 119 cikkelyből álló kódexben. Az új törvénykönyvben ugyanis nem részletezik, mi számít például erkölcstelenségnek vagy bűncselekménynek. A törvénykönyv meglehetősen tág nyelvezetet használ, kiszélesítve a bírák és a tisztviselők döntési jogkörét, teret biztosítva egyebek mellett az önkényes letartóztatásoknak. Az újdonságok közül az elemző is kiemelte, hogy a kódexben társadalmi osztályok alapján sorolják be azt, hogy az adott bűnelkövető milyen büntetésre számíthat.

A tálibok külön osztályként kezelik a vallási tudósokat – köztük a mollákat –, a felső-, a közép- és az alsó osztályt.

A legtöbb privilégiummal a vallási tudósok rendelkeznek, akikre így tulajdonképpen nem szabnak ki büntetést semmilyen bűncselekmény elkövetéséért, csak tanácsot kaphatnak.

Dócza Edith Krisztina szerint ez a gyakorlatban úgy nézhet ki, hogy szóban figyelmeztetik őket, hogy legközelebb ne kövessenek el ilyen tettet, de komolyabb elmarasztalást vagy büntetést nem adnak nekik.

Minél lejjebb megyünk a társadalmi létrán, annál inkább szigorodik a büntetések mértéke. A felső osztály tagjai beidézhetők, de a büntetések kiszabása csak a középosztálytól kezdődik, melynek tagjai viszont már akár börtönbüntetéssel is szembenézhetnek. Az alsóbb osztályokban pedig a börtön mellett adott esetben testi fenyítés is járhat vagy akár halálbüntetést is lehet alkalmazni. Utóbbit akkor lehet kiszabni Afganisztánban, ha valaki ellenzékinek vallja magát, tálibellenes mozgalmat szervez, illetve bizonyos vallási kisebbségek is tarthatnak ilyen retorziótól. A tálibok ugyanis kizárólag az iszlám szunnita ágához tartozó hanafi iskola tagjait ismerik el muszlimként, mindenki másra eretnekként tekintenek.

A Migrációkutató Intézet vezető elemzője úgy fogalmazott, az új kódex alapján „nagyon nehéz meghatározni”, hogy konkrétan mi számít büntethető bűncselekménynek Afganisztánban. Például

az egyik cikkely megtiltja a táncot, illetve a táncnézést, azt viszont nem részletezik, hogy pontosan melyik táncot vagy táncokat.

Az sem világos, mi számít erkölcstelenségnek. Dócza Edith Krisztina emlékeztetett, hogy a tálibok korábban éppen az erkölcstelenségre hivatkozva bezáratták a helyi szépségszalonokat és fodrászatokat. Az új törvénykönyvben viszont nem szerepel az, hogy ezeket a szalonokat, létesítményeket nem lehet újra megnyitni, csak azt mondja ki, hogy az erkölcstelenség büntetendő. Az elemző megjegyezte: a döntéshozók, illetve a végrehajtók tulajdonképpen szabad kezet kapnak az igazságszolgáltatásban az ilyen kérdésekben, ügyekben. Ezzel azonban szerinte

megágyazhatnak az önkényuralmi rendszernek, ugyanis nem határozzák meg pontosan, hogy mi minősül bűncselekménynek.

Aki nem értesíti a hatóságokat a tálibellenes szervezkedésekről, legalább két év börtönbüntetésre számíthat, de ez akár az öt évet is elérheti, és korbácsütés is párosulhat hozzá. Szintén büntetendőnek minősül a tálib tisztviselők sértegetése, amelyért börtönbüntetés és korbácsütés szabható ki. A gyermekek megbüntetésére is kitér a törvénykönyv: például egy 10 éves fiú azért is megbüntethető, ha nem végzi el a kötelező imádkozásokat.

Rejtett rabszolgaság

A büntetések típusának és súlyosságának meghatározása során további tényező a nem. A törvénykönyv a női bűnelkövetőkre jellemzően szigorúbb büntetéseket ír elő. Az elemző hozzátette: a kódex nemcsak a a férfiak és nők között tesz különbséget, hanem a szabad emberek és a ghulamok, azaz a rabszolgák között is. Bár az új törvénykönyv hivatalosan nem vezeti vissza a rabszolgaságot, amit egyébként 1923-ban töröltek el Afganisztánban,

mégis megjelenik a kódexben, hogy a rabszolgák más elbírálás alá esnek az ítélethozatalok során.

Afganisztán 1954-ben csatlakozott az 1926-os, a rabszolga-kereskedelem és a rabszolgaság visszaszorításáról szóló egyezményhez. Az intézmény a talibán első, 1996 és 2001 közötti uralkodása idején azonban ismét visszatért a köztudatba, amikor főként nőket taszítottak rabszolgasorba, ám a rabszolgaság intézményesítését még nem kodifikálták.

Dócza Edith Krisztina azt mondta, a rabszolgaság korábbi eltörlése ellenére Afganisztánban továbbra is „elfogadott intézménynek számít” a rabszolgaság, ugyanakkor a gyakorlatban még nem tudni, hogy az érintett személyek pontosan miért marasztalhatók el és milyen büntetésekkel számolhatnak.

Még mindig sérülnek az emberi jogok

Amikor az amerikai hadsereg 2021-ben kivonult Afganisztánból, a tálibok viszonylag gyorsan átvették a hatalmat az országban, és megígérték, hogy felvilágosultabb, a világ különböző társadalmi modelljeihez jobban igazodó államot hoznak létre. Az elemző úgy véli, a társadalmi és az emberi jogi szempontokat figyelembe véve nem sok előrelépés volt tapasztalható azóta Afganisztánban,

a jelenlegi tálib vezetés azonban sokkal inkább gondolkodik állami struktúrákban, mint a korábbi tálib kormányok.

Természetesen még a mostani politikai berendezkedés sem hasonlítható össze az Európában ismert rendszerekkel, de azért vannak hangsúlyos változások is.

Dócza Edith Krisztina külön megemlítette, hogy a jelenlegi tálib vezetés törekszik a diplomáciai kapcsolatok erősítésére, miközben nyugati példára átvett egyes minisztériumokat, sőt új tárcákat is létrehozott. A nagyköveteiket fogadják számos országban, illetve Afganisztánba is érkeznek nagykövetek a világ különböző pontjairól. Úgy véli, a mostani tálib vezetés másabb, felvilágosultabb rendszert működtet ahhoz képest, ami 1996 és 2001 között volt tapasztalható az országban.