A pandákat teherautóval szállították az Ueno Állatkertből a tokiói repülőtérre, ahonnan repülővel tértek vissza Kínába, egy tenyésztőközpontba. Az ikerpár 2021-ben született a tokiói állatkertben. Anyjukat, Sin Sint és apjukat, Zsi Zsit 2024 szeptemberében már visszaszállítottak Kínába. Idősebb testvérüket, a népszerű Hsziang Hsziangot 2023 februárjában vitték vissza Kínába.

Az ikerpárt eredetileg 2026 februárjában kellett volna visszaszolgáltatni Kínának az érvényben lévő megállapodás értelmében, de a tokiói önkormányzat és a kínai fél egyeztetése után a dátumot egy hónappal előrehozták.

A japán Vakajama Állatkert négy pandája tavaly júniusban tért vissza Kínába, így mostantól Japánban fél évszázad után nincs egyetlen óriáspanda sem.

Az Ueno Állatkertben az utolsó napokban hatalmas volt az érdeklődés: január 14-től foglalási és sorsolási rendszert vezettek be, naponta körülbelül 4400 helyet kínálva. A Mainicsi Simbun japán napilap szerint mintegy 311 500-an jelentkeztek, és az utolsó nyilvános megtekintés napján, január 25-én a foglalások 24,6-szoros túljelentkezést mutattak.

Panda fans flocked to the Ueno Zoo in Tokyo to say goodbye to its star attractions – 4-year-old giant-panda twins Xiao Xiao and Lei Lei – who will be sent back to China https://t.co/3n6bHX1xPi pic.twitter.com/GByUF5BfgC

— Reuters (@Reuters) January 25, 2026

A pandák elszállítása nem csupán állatkerti esemény, hanem jól példázza a Kína által folytatott „pandadiplomácia” jelzésértékű jelentőségét is. Kína évtizedek óta használja az óriáspandákat diplomáciai eszközként, ajándékként vagy lízingszerződés keretében kínálva fel őket szövetségeseinek.

Kína a pandák adományozásával a kétoldalú kapcsolatok erősödését jelzi, az állatok visszaszállításával pedig elégedetlenségének ad nyomatékot.

A pandák mint Kína nemzeti szimbólumai gyakran jelennek meg a médiában magas szintű találkozók és megállapodások idején, a barátság és az együttműködés elmélyülése jeleként. A „pandadiplomáciának” történelmi múltja van. 1941-ben a nacionalista kormány pandákat ajándékozott az Egyesült Államoknak a japánellenes háború támogatásáért. A kommunista vezetés is folytatta a gyakorlatot, pandákat küldve a Szovjetuniónak és Észak-Koreának, majd 1972-ben az USA-nak Richard Nixon elnök látogatása alkalmából, és Japánnak a kapcsolatok normalizáláskor, 1972-ben.

Hszi Csin-ping kínai elnök 2023-as amerikai látogatása után négy pandát kölcsönzött az Egyesült Államoknak. Kína decemberben Franciaországgal egyezett meg 2027-es kölcsönzésről, Dél-Koreával tárgyalásokat kezdett, és múlt héten Németországgal írt alá megállapodást egy müncheni állatkert számára.

Jelenleg körülbelül 40 panda él egy tucat országban, köztük Ausztráliában, Németországban, Oroszországban, Dél-Koreában és az Egyesült Államokban, valamint a kínai Övezet és Út kezdeményezés tagjaiban, mint Indonézia és Katar. A kölcsönzések egyúttal a természetvédelmi kutatási programok részei is, évi körülbelül egymillió dolláros bérleti díjjal, amely a faj védelmét támogatja.

A konfliktus oka: Tajvan

A pandák Japánból való visszahívásának a hátterében a Kína és Japán közötti viszony megromlása áll. Takaicsi Szanae japán miniszterelnök novemberi nyilatkozata, miszerint egy esetleges kínai támadás Tajvan ellen japán katonai választ vonna maga után, heves reakciót váltott ki a Tajvant saját területének tekintő Peking részéről.

Kuo Csia-kun kínai külügyi szóvivő keddi kijelentése szerint a japánok továbbra is szívesen látott vendégek Kínában, ha pandákat szeretnének látni,

új kölcsönszerződésről azonban nem tett említést.

A Global Times kínai lap decemberi kommentárja a japán jobboldali erőket, köztük a miniszterelnököt okolta a panda-együttműködés légkörének tönkretételéért. Egy kínai-japán kapcsolatokkal foglalkozó forrás szerint a pandakölcsönzések vezetői találkozókhoz kötődnek, és Japán jelenlegi „nulla panda” helyzete a romló viszony „új normája”.

A kínai hivatalos adatok szerint a pandapopuláció körülbelül 2700 egyedre nőtt, beleértve a fogságban élőket is.