A NATO-szövetségesek egyetértenek abban, hogy olyan korszakban élünk, olyan biztonsági fenyegetések közepette – gondolva akár az orosz–ukrán háborúra, akár a közel-keleti eseményekre –, hogy a tagállamoknak sokkal többet kell költeniük a védelemre – fogalmazott az InfoRádióban Nagy Dávid. Ez azért jelent nagy fordulatot, mert az elmúlt 10-15 évben nem ez volt a jellemző, és a legtöbb ország még azt a minimális kötelezettségét sem teljesítette, hogy a GDP-jének a két százalékát védelemre fordítsa. A trend az elmúlt két-három évben megfordult, és a többség elérte a kétszázalékos költéshatárt. Csakhogy a héten a NATO-csúcson a tagállamok már arról döntenek, hogy GDP-jük öt százalékát kötelezően védelemre költsék.
Az öt százalék úgy áll majd össze, hogy 3,5 százalékot költenének kifejezetten védelmi célokra, 1,5 százalékot pedig a védelmi képességekhez kötődő kiadásokra, például olyan útfejlesztésekre, infrastruktúra-fejlesztésekre, amelyek a haderő és a civil szektor számára is hasznos. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője jelezte, mentességet egyedül Spanyolország kért – miután tavaly is csak a GPD-je 1,2 százalékát költötte védelemre –, amit a többi NATO-tagállam elfogadott.
Nagy Dávid kiemelte: az elmúlt két-három évben, a Covid-járvány után, a háború és az energiaválság árnyékában a gazdaság teljesítőképessége korántsem úgy áll Európában, hogy a megemelt védelmi kiadásokat vállalni tudja, de a „szükség nagy úr”. Szerinte a legkézenfekvőbb megoldás – amire az EU is tesz javaslatokat –, hogy közös hitelfelvételből oldják meg a megemelt védelmi költségvetés finanszírozását, ami viszont a tagállamok további eladósodását fogja jelenteni. „Rövid távon jelenthet megoldást, de az államadósságok megugrásával fog járni” – emelte ki. Emiatt felmerült annak a lehetősége, hogy enyhítsék a maastrichti uniós kritériumokat, ha a védelmi kiadások miatt emelkedik meg a tagállamok költségvetési hiánya, de szerinte ez is inkább csak tüneti kezelés, ami nem változtat azon, hogy a tagállamok most nem tudnak külön forrásokat biztosítani a védelemre a költségvetésükből.
Az elemző az „ágyú vagy vaj” örök dilemmája is kitért, hiszen ha többet költünk védelemre, akkor azt kénytelenek leszünk valahonnan elvonni. Szerinte vagy a szociális kiadásokból, az oktatás, az egészségügyből faragnak le, vagy marad a külső finanszírozás. „A kettő keverékét fogják valószínűleg a tagállamok megvalósítani, és Európa rá fog ébredni, hogy a jólét és a biztonság nem feltétlenül jár kéz a kézben, és az egyikről – ha csak rövid távon, de – le kell mondania a másik javára” – mondta Nagy Dániel.