Bár Irán szeretné kiszorítani az Egyesült Államokat a Közel-Keletről, Izraelt pedig a lehető legnagyobb mértékben elszigetelni, de Teherán nem akar közvetlen katonai konfrontációba bonyolódni egyikükkel sem. Erről a The Washington Post legfrissebb számában ír, hivatkozva az iráni szándékokat jól ismerő közel-keleti forrásokra. A nevük elhallgatását kérő helyi vezetők elárulták azt is, hogy Teherán kényes helyzetbe került, mert a korábban elért regionális sikereit veszélybe sodorhatja az elhúzódó gázai háború.

Irán egy ideje már arra törekszik, hogy a Közel-kelet meghatározó katonai és politikai ereje legyen. Ennek érdekében létrehozott egy olyan laza hálózatot, amely iráni támogatású fegyveres csoportokból áll - írja az amerikai napilap. Gázában a Hamász, Libanonban a Hezbollah, Jemenben a húszi lázadók, Irakban és Szíriában pedig a Kataib Hezbollah képviseli a perzsa állam érdekeit. A magukat az "ellenállás tengelyének" nevező szervezetek ugyan Teherántól kapják a fegyvereiket, illetve katonáikat is irániak képzik ki, mégis színleg függetlenül és önállóan cselekszenek. Ezzel azt a látszatot akarják kelteni, mintha Iránnak semmi köze sem lenne mindahhoz, amit ezek a csoportok művelnek.

A kettősség jól tetten érhető azon, amit az iráni vezetés a nyilvánosság előtt, illetve magánbeszélgetéseken mond.

A The Washington Postnak névtelenül nyilatkozó egyik közel-keleti diplomata példaként említette az iráni külügyminiszter legutóbbi, libanoni látogatását. Hoszein Amirabdollahián Bejrútban újságíróknak azt hangoztatta, hogy Izrael a gázai hadjárattal a "közel-keleti háború mocsarába akarja fojtani az Egyesült Államokat."

Ellenben a Hezbollah vezetőinek négyszemközt arról beszélt, hogy ne provokálják túlságosan a zsidó államot, mert azzal gyorsan eszkalálhatják a háborút. Viszont így csak Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek kedveznének - hangoztatta a teheráni diplomácia vezetője. Mindjárt el is magyarázta, miért: Irán úgy látja, hogy a gázai háború miatt Netanjahu sarokba szorult, ahonnan egy libanoni konfliktussal kiszabadulhatna, hiszen az Izrael területét és állampolgárait fenyegető fegyveresek ellen harcolna. Egy ilyen háború nem feltétlenül fordítaná szembe az arab világot Izraellel.

Márpedig Teherán legfőbb célja az, hogy megakadályozza a zsidó állam és az arab országok közti megbékélés folytatását. De a szélsőséges, ráadásul síita szervezetekkel vívott háború nem tántorítaná el Szaúd-Arábiát a kiegyezéstől. A sivatagi királyság politikailag és gazdaságilag is tovább erősödne, és ez nagyon megnehezítené, vagy akár el is lehetetlenítené, hogy Irán legyen a régió leghatalmasabb országa.

A teheráni figyelmeztetések sok esetben célba találtak.

A libanoni Hezbollah ugyan naponta hajt végre halálos áldozatokkal járó akciókat izraeli települések ellen, de a szélsőséges síita csoport vezetője, Haszan Naszrallah már nem beszél hadüzenetről vagy háborúról. Sőt a támadások sem olyan erejűek, hogy kiprovokálhatnának egy izraeli inváziót.

Viszont az irániak kicsit másképp magyarázták el az Irakban és Szíriában működő Kataib Hezbollah illetékeseinek, miért lenne üdvös, ha visszafognák magukat. Teheránban úgy látják: az amerikaiak támadásával a szervezet azt kockáztatja, hogy az Egyesült Államok - a korábbi ígéretével ellentétben - mégsem fogja kivonni csapatait Irakból.

Ez megint csak Teheránnak jönne rosszul, hiszen nem tudná teljesen befolyása alá vonni a szomszédos országot. Úgy tűnik, az üzenetet - ha nehezen is, de - megértették az iraki szélsőségesek. Így aztán a Kataib Hezbollah mégsem állt bosszút azért, mert az amerikaiak egy dróncsapással megölték egyik vezetőjét Bagdadban. Az USA ezzel torolta meg három, Jordániában állomásozó katonájának halálát, amiért az iráni támogatású szervezet vállalta a felelősséget.

A Biden-adminisztráció is hasonlóan óvatos álláspontra helyezkedett Iránnal kapcsolatban

- állapította meg a The Washington Post.

Miközben az amerikai haderő változatlanul indít katonai akciókat a Teherán-barát szervezetek ellen Irakban, Szíriában vagy a Vörös-tenger térségében, magát Iránt semmiféle támadás nem érte eddig. Ezzel párhuzamosan amerikai diplomaták azon igyekeznek, hogy mielőbb tűzszünetet kössön egymással Izrael és a Hamász.

A Pentagon szóvivője meg is jegyezte, hogy nem lehet kiszámítani, meddig tart az Irakban és Szíriában tapasztalható viszonylagos nyugalom. Ezért Patrick Ryder vezérőrnagy úgy fogalmazott: „továbbra is a feladatra összpontosítunk, ami miatt odaküldtek minket.” Még hozzátette azt is: az USA természetesen fenntartja a jogot, hogy megvédje magát, amennyiben újabb támadás érné.

Az amerikai tábornok visszafogottságát nyilván az indokolta, hogy Teherán egyelőre még nem minden szövetségesét tudta visszafogni. A jemeni lázadók például semmi hajlandóságot sem mutatnak arra, hogy beszüntessék, vagy akárcsak mérsékeljék a vörös-tengeri hajózást veszélyeztető támadásaikat. A múlt héten például szinte naponta indítottak rakétákat és robbanóanyaggal megtömött robotnaszádokat a Vörös-tengeren haladó hajók ellen. Sőt már egy drón-tengeralattjárót is bevetettek.

Ahogy a Pentagon szóvivője is közölte: az USA élt is az önvédelem jogával és légicsapásokat mért a húszik támaszpontjaira. A Vörös-tengeren a helyezt azért is különösen aggasztó, mert itt vezet a világkereskedelem egyik legfontosabb útvonala. Hatalmas mennyiségű árút szállítanak a hajók Ázsiából Európába és Amerikába, míg a közel-keleti olaj és cseppfolyós gáz jelentős része is ezeken vizeken keresztül jut el az Európai Unióba. A húszik jelentette fenyegetések miatt viszont a hajós társaságok kénytelenek a sokkal hosszabb utat választani és Afrikát megkerülve szállítani a küldeményeket Európába. Ez pedig tetemes időbe és rengeteg pluszpénzbe kerül.

"Értékelem, hogy az irániak erőfeszítéseket tesznek a szövetségeseik megfékezésére" - nyilatkozta az amerikai hadsereg volt közel-keleti főparancsnoka. Kenneth "Frank" McKenzie tábornok viszont nem mulasztotta el hozzátenni, hogy a drágán megszerzett tapasztalataik óvatosságra intenek. A tengerészgyalogság nyugalmazott tábornoka szerint a Közel-Keleten nem árt időről-időre erőt mutatni, mert az ottani militáns szervezetek vezetőinek - mint mondta - "rövid az emlékezete". Így aztán hiába is mondják az irániak, hogy kézben tartják a csatlósaikat:

"Mindig akad egy-két fickó, aki nem ért a jó szóból"

- tette hozzá MecKenzie tábornok.