A politikust az 545 kongresszusi küldött 96,2 százalékának támogatásával - 513 igen szavazattal, 20 ellenszavazat és 12 tartózkodás mellett - bízták meg a feladattal.

Olaf Scholz a szavazás előtti beszédében aláhúzta, hogy a kancellárként azért dolgozna, hogy felépüljön a "tisztelet társadalma" és a világ legjobb szociális, jóléti állama Németországban, és megerősödjön és megszilárduljon az Európai Unió.

Konkrét ígéretei közül kiemelte a - jelenleg óránkénti bruttó 9,5 eurós (3400 forint) - minimálbér felemelését 12 euróra, a digitális gazdaság óriásvállalatainak méltányos megadóztatását Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter világszerte kötelező társaságiadó-minimumról szóló javaslata alapján és az úgynevezett klímasemlegesség - nettó nulla üvegházgáz-kibocsátás - elérését 2045-re.

Kifejtette, hogy a minimálbér emelése a kórházi ápolókat és a csomagkihordó futárokat is megillető tisztelet jele, amely mintegy tízmillió munkavállaló helyzetét javítaná, az éghajlatváltozás elleni küzdelem pedig lehetőség a német gazdaság korszerűsítésére és megerősítésére.

Az Európai Unióval kapcsolatban hangsúlyozta, hogy

"Európa a legfontosabb nemzeti ügy Németországban".

A szövetségi kormányban a pénzügyminiszteri és az alkancellári tisztséget betöltő 62 éves politikus, aki korábban Hamburg úgynevezett első polgármestereként - a tartományi rangú nagyváros kormányának szerepét betöltő szenátus vezetőjeként - és szövetségi munkaügyi miniszterként is tevékenykedett, hangsúlyozta, hogy tapasztalatai révén minden politikai vetélytársnál alkalmasabb Németország következő kormányának vezetésére.

Olaf Scholz Németország egyik legnépszerűbb politikusa, és a szociáldemokraták vezetőségében már tavaly augusztusban megállapodtak arról, hogy ő lesz a kancellárjelölt az idei szövetségi parlamenti (Bundestag-) választáson. Személyes népszerűsége eddig nem javította pártja helyzetét, az SPD országos választói támogatottsága így már nagyjából két éve a 14-18 százalék közötti sávban mozog. A legutóbbi, vasárnap ismertetett közvélemény-kutatási adatok szerint 16 százalékon áll, elmaradva az előző, 2017-es Bundestag-választáson elért 20,5 százaléktól, amely a legrosszabb szociáldemokrata választási eredmény a második világháború utáni német történelemben.

A német sajtóban megjelent elemzések alapján

az SPD-nél arra számítanak, hogy a koalíciós társ CDU/CSU jobbközép pártszövetség gyengülése és az ellenzéki Zöldek erősödése véget ér,

és mindkét fő vetélytárs támogatottsága beáll a 25 százalék körüli szintre. Ezt egy jó kampánnyal a szociáldemokraták is elérhetik, és így megszerezhetik a kormányalakítási felhatalmazást jelentő első helyet a szeptember 26-i Bundestag-választáson, amelynek végeredménye várhatóan néhány, vagy néhány tized százalékponton múlik majd, szemben a távozó kancellár, Angela Merkel korszakától, amelyben a CDU/CSU rendszerint nagy előnnyel végzett az első helyen.

A kancellárjelölt megnevezésének nincs jogi vonatkozása, mert Németország kormányfőjét nem a választópolgárok, hanem a Bundestag választja meg. A jelölt megnevezése politikai állásfoglalás, üzenet a választóknak, hogy az adott párt - vagy pártszövetség - azért dolgozik, hogy Németország következő kormányát a jelöltjük vezethesse. A kancellárjelölt egyben a párt választási kampányának főszereplője, függetlenül attól, hogy ki a párt elnöke, illetve kik az adott pártszövetség vezetői.