Nem egészen három évvel ezelőtt még úgy tűnt: Theresa May lesz a brexit miniszterelnöke, vagyis az a brit kormányfő, aki kivezeti az Egyesült Királyságot az Európai Unióból. May kísérlete arra, hogy valamiféle konszenzusra bírja az EU-ügyekben évtizedek óta ádáz belharcokat vívó konzervatív párti szekértáborokat, péntekig tartott:

az Egyesült Királyság második női miniszterelnöke ugyanúgy felőrlődött pártjának belharcaiban, mint az első, Margaret Thatcher, és mint saját közvetlen elődje, David Cameron.

Történelmi feladat várt rá

"Brexit means Brexit" - a brexit brexitet jelent, vagyis nincs visszaút az EU-ból kivezető úton - hangsúlyozta bemutatkozó beszédében a belügyminiszterből 2016 júliusában, a kilépésről döntő népszavazás után miniszterelnökké előlépett Theresa May, akinek e kifejezése azonnal politikai mottójává is lett.

A Konzervatív Párt vezetőjeként tett első, rövid nyilatkozatában ezt megtoldotta még azzal, hogy "a brexitet sikerre visszük".

Az anglikán lelkészcsaládba született 63 éves brit kormányfőre mindazonáltal példátlan feladat várt, hiszen

ő lett az első olyan uniós vezető, aki aktiválta a kilépési folyamatot elindító és szabályozó mechanizmust, vagyis a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét.

Ezt 2017. március 29-én tette meg, és a bejelentés pillanatától elindult a visszaszámlálás. Ez idén március 29-ig tartott volna, vagyis a brit EU-tagság már csaknem két hónapja megszűnt volna, ha minden a menetrend szerint alakul. Ám a brexit ügyében semmi nem alakult a menetrend szerint.

Példátlan bukás

Tavaly novemberre összeállt ugyan egy 586 oldalas megállapodás a brit távozás feltételrendszeréről, és egy 26 oldalas, egyelőre vázlatos elképzeléscsomag az EU-hoz fűződő majdani kapcsolatokról, de hamar kiderült az is, hogy nincs reális esély e megállapodás keresztülvitelére a brit parlamenten.

May első próbálkozását az újkori brit parlamentarizmus történetében példátlan, 230 fős többséggel utasította el a londoni alsóház januárban.

A második beterjesztést 149, a harmadikat 58 fős többséggel dobta vissza a ház.

May mindezek után kétszer is kezdeményezte az EU-nál a brexit halasztását; a jelenleg érvényes új határidő október 31.

Megfeneklett tárgyalások

Theresa Maynek korábban visszatérő szavajárása volt, hogy a megállapodás nélküli brexit is jobb, mint egy rossz megállapodás. A tory frakció keményvonalas brexitpárti tábora azonban éppen ezt olvassa a fejére: e rendkívül EU-szkeptikus alsóházi pártcsoport szerint May rossz megállapodást kötött az EU-val.

A leghevesebb bírálatok célpontjába a biztonsági tartalékmegoldás, a backstop került, amely vámuniós viszonyrendszer fennmaradását jelentené London és az EU között. Ennek célja az lenne, hogy ne kelljen visszaállítani Észak-Írország és az Ír Köztársaság határán a hosszú évek óta nem létező - az 1998-as nagypénteki rendezési megállapodás egyik fő vívmányaként megszüntetett - fizikai ellenőrzést akkor sem, ha London és az EU nem tud időben átfogó kétoldalú szabadkereskedelmi egyezményt kötni.

E 499 kilométeres határszakasz lesz a brexit után az Egyesült Királyság és az EU egyetlen szárazföldi vámhatára, és az Európai Unió belső vámuniós szabályrendszere egyébként megkövetelné az ellenőrzés bevezetését

e jelenleg teljesen akadálytalanul átjárható, fizikai valójában nem is létező határon.

A keményvonalas konzervatív brexittábor azonban kezdettől egyértelművé tette, hogy semmiféle olyan megoldást nem hajlandó elfogadni, amely bármilyen módon az EU-hoz köti a brit kereskedelempolitikát.

E hajthatatlanságot nem sikerült feloldani azokkal az ígéretekkel sem, hogy a backstop-mechanizmust a felek nem is akarják életbe léptetni, de ha szükség lenne is rá, csak átmeneti megoldásként jöhet szóba.

Theresa May sorsa azonban nagy valószínűséggel már jóval e vita elhatalmasodása előtt eldőlt.

Megerősítés helyett hidegzuhany

Két éve, nem sokkal az 50. cikkely aktiválásának bejelentése után, mindenki számára teljesen váratlanul előrehozott választásokat írt ki, azzal a céllal, hogy megerősítse politikai mandátumát az érdemi brexittárgyalások előtt.

A Konzervatív Párt a felmérésekben valószínűsített fölényes győzelem helyett azonban elvesztette addigi meglehetősen szűk, 17 fős alsóházi többségét is, és azóta kisebbségi kormányzásra kényszerül, a legnagyobb észak-írországi protestáns britpárti erő, a szintén erősen EU-szkeptikus Demokratikus Unionista Párt (DUP) külső eseti támogatásával.

A tory frakció keményvonalasai ezt a súlyos politikai fiaskót valójában soha nem bocsátották meg neki, és azt sem felejtették el, hogy Theresa May az EU-tagságról tartott népszavazás kampányában a bennmaradást pártoló táborhoz tartozott,

ugyanúgy, ahogy David Cameron.

Lépésről lépésre felőrölték

Theresa May - egyébként meglehetősen kemény - brexitstratégiája mindezek miatt soha nem volt igazán hiteles az EU-szkeptikus tory frakciótábor szemében, már akkor sem, amikor a dühödten visszautasított brexitmegállapodás még csak vázlatosan sem létezett.

Az ellene indított lassú, de módszeres, felőrlő hadjárat része volt, hogy

nem egészen háromévi hivatali ideje alatt 36 minisztere és államtitkára hagyta ott,

köztük Boris Johnson volt külügyminiszter, a keményvonalas tory Brexit-tábor zászlóvivője - May legesélyesebbnek tartott utódjelöltje.

Az út pénteken ért véget, amikor Theresa May Downing Street-i hivatala előtt, könnyek között felolvasott nyilatkozatában bejelentette, hogy június 7-én távozik a Konzervatív Párt éléről.

Ennek ellenére az október 31-i kilépési határidő továbbra is érvényes, és a brit EU-tagság a jelenlegi állapot alapján aznap éjfélkor megszűnik, akkor is, ha a várhatóan hetekig tartó utódválasztási eljárás és a majdani új miniszterelnök brexitstratégiájának kidolgozása közepette nem lesz mód és idő a brexitmegállapodás ratifikálására.