A mindmáig nem rehabilitált Esterházy János Csehszlovákia, majd Szlovákia területén élt, 1932-től a csehszlovákiai Országos Keresztényszocialista Párt elnöke volt, 1935-től Kassa országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett.

A második világháború idején a szlovák parlamentben ő volt az egyetlen, aki felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, majd aktivan is segítette az üldözött szlovákiai zsidóságot.

Esterházy Jánost 1944 decemberében magyar nyilasok tartóztatták le Budapesten, majd szovjet lágerbe hurcolták. A szovjet hatóságok 1949-ben adták ki a csehszlovák szerveknek.

Korábbi halálos ítéletét köztársasági elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönre változtatták. 1957. március 8-án halt meg morvaországi börtönében, Mirovban.

Az idén tehát kerek, 50 éves évfordulója volt a felvidéki magyar politius halálának. Az ünnepi megemlékezésen, melyet a mirovi börtön területén tartottak, több mint 300-an vettek részt, követelve Esterházy János teljeskörű jogi és politikai rehabilitációját.

A szlovákiai Magyar Koalició Pártja igyekezete ellenére a szlovák hivatalos szervek mindeddig mereven elzárkoznak a politikus érdemeinek elismerése elől, sőt a nemzeti párt kitartóan fasisztának nevezi Esterházy Jánost.

Pedig a politikus gyűlölte az erőszakot, antifasiszta és antikommunista volt. 1992-ben a pesti Szép utcában, 1998-ban a mirovi rabtemetőben kapott emléktáblát, s 2005-ben Búcson felavatták első szlovákiai köztéri szobrát is.

1994-ben in memoriam elsőként neki ítélték oda a szlovákiai magyar parlamenti képviselők által alapított Pro Probitate (a Helytállásért) díjat.

1993-ban Göncz Árpád kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy János ítéletét semmisnek mondta s rehabilitálta - ez azonban mind Csehországban, mind Szlovákiában máig nem történt meg.