2025 februárjának végén bezárt az Audi brüsszeli üzeme. A Forest városrészben működő gyár évtizedeken át a belga ipar egyik jelképe volt, majd 2025. február 28-án lehúzta a rolót.

Mintegy háromezer munkahely szűnt meg, a termelés pedig Mexikóba települt át. A döntés mögött piaci és telephelyi adottságok álltak, de az üzenet világos volt. Az európai ipari kapacitás nem magától értetődően marad Európában.

Nem elszigetelt esetről beszélünk. A Volkswagen a Golf gyártását Németországból Mexikóba helyezi át. A Saint-Gobain avilési üzemét bezárja, a szélvédő-gyártás Marokkóba kerül. A BSH navarrai gyára 2025 végéig leáll, miközben a termelés Törökország felé tolódik. Négy különböző vállalat, ám egy közös mintázat. Az európai kapacitások leépítése, Európán kívülre költöztetése.

A gyártósorok termodinamikája

A közgazdaságtan egyik legegyszerűbb, mégis legmélyebb tétele, hogy a termelés ott koncentrálódik, ahol az erőforrás-költségek és a piaci hozzáférés együttesen a legkedvezőbbek. Az energia ebben nem pusztán egy input a sok közül. Az ipar számára az energia a működés fizikai alapja.

A termodinamika első főtétele szerint energia nem vész el, csak átalakul. A gazdaságban ez úgy jelenik meg, hogy minden hozzáadott érték mögött anyag- és energiafelhasználás áll. Ha ennek ára tartósan magasabb egy régióban, az nem egyszerűen drágább számlát jelent, hanem kisebb versenyképességet.

A költségszerkezet eltolódása beruházási döntésekben csapódik le. Egy vállalat, amely globális hálózatban működik (mint az Audi vagy a Volkswagen), nem nemzeti, hanem nemzetközi optimalizálást végez.

Ha egy modell gyártása Mexikóban kedvezőbb költségek mellett valósítható meg, akkor a termelés gravitációja oda fogja vonzani azt. Ahogyan a fizikában, úgy a termelésben is a kisebb potenciál felé mozdul el a tömeg. Azaz a tőke oda megy, ahol kedvezőbb feltételeket talál.

Megbomló szövetek

Ez az áramlás azonban nem lineáris, hanem hálózati. Egy üzem bezárása nem csupán közvetlen munkahelyek elvesztését jelenti (Brüsszelben mintegy háromezer főt), hanem beszállítói kapcsolatok megszakadását, helyi szolgáltatások keresletének csökkenését, önkormányzati bevételek apadását.

A hálózatelméletből tudjuk, hogy komplex rendszerekben a csomópontok elvesztése nem pusztán arányos veszteséget okoz. Ha egy nagy súlyú csomópont kiesik, a teljes hálózat szerkezete átalakul. Az autóipari beszállítók is komplex hálózatot alkotnak. Így az említett vállalati döntések az egész szövet szerkezetét átalakítják.

Az autógyárak evolúciós biológiája

A folyamat evolúciós analógiája is lényeges. A biológiában a természetes szelekció nem a legerősebbet, hanem a leginkább alkalmazkodót favorizálja. Ha a környezet (jelen esetben a költség- és szabályozási keretfeltételek) változik, akkor a szervezetek alkalmazkodnak vagy eltűnnek.

A Saint-Gobain döntése, amely a marokkói Kenitra felé irányítja a termelést, és a BSH navarrai kapacitásának törökországi átcsoportosítása is ilyen alkalmazkodási válasz. A vállalat ugyan fennmarad, ám a vándorlás komoly hatással lesz mind az elhagyott, mind pedig a választott földrajzi terület gazdasági ökoszisztémájára.

A tartósan kedvezőtlen energia- és költségkörnyezet növeli az egységköltséget. A magasabb egységköltség rontja a beruházások belső megtérülését. A beruházások így

elmaradnak, vagy más régióba kerülnek. Ennek következtében a klaszterek megbomlanak, a helyi adóalap szűkül, a technológiai know-how mobilis része pedig követi a termelést.

Geopolitikai lökéshullámok

Végső hatásként a geopolitikai egyensúly is eltolódik. Amikor a Volkswagen a Golf gyártását Mexikóba helyezi, nem csupán egy modellsor költözik. A beszállítói szerződések, a logisztikai útvonalak, a mérnöki rutin egy része is új földrajzi koordinátához igazodik.

A célországok számára ez nyereség. Mexikó autóipari klasztere erősödik, Marokkó szerepe növekszik az autóipari értékláncban, Törökország gépgyártási jelentősége is nő. Ám ezzel párhuzamosan növekszik a török, a mexikói és a marokkói állam és gazdaság jelentősége is.

Európa vezetői tehát az elhibázott szankciós- és energiapolitikájukkal lényegében önként adják át az öreg kontinens gazdasági, politikai, és geopolitikai erejének alappilléreit más régióknak. Magyarul miközben saját globális fontosságukat mantrázzák, a valóságban pont ez ellen dolgoznak.

Entrópia és egyensúly

A gazdasági erő nem statikus állapot, hanem egy dinamikus egyensúly pillanatnyi állapota. A fizikai rendszerekben az entrópia növekedése spontán folyamat. A rend fenntartása energiabefektetést igényel.

Az ipari kapacitások is ilyenek. Ha nem teremtünk versenyképes feltételeket, a rendszer a magasabb entrópiájú, szétszórtabb állapot felé mozdul. A négy vizsgált eset külön-külön talán nem drámai, ám együtt ijesztő mintázatot rajzol. Európa nem egyszerűen üzemeket veszít, hanem csomópontokat a saját ipari hálózatából.

A gazdaság nem ideológiai tér, hanem fizikai-pénzügyi rendszer. És ebben a rendszerben az a régió marad releváns, amelyik képes a potenciálkülönbséget a maga javára fordítani. Ha Európa ezt nem teszi meg, akkor hosszú évtizedekre kiírja magát a releváns gazdasági központok táborából.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense