A jogállamisági tárgyú eljárások és a migrációs bírság miatt egyre inkább apadó, eredetileg 21,7 milliárdos magyar kohéziós támogatási keretből még mindig közel 10 milliárdot tart befagyasztva az Európai Bizottság – írja a Portfolio.

Ez az összeg évről évre fogy az N+2 szabály miatt, amely értelmében egészen addig a felfüggesztett rész hatodát, vagyis nagyjából 1 milliárd eurót vonnak le decemberben, amíg a kormány teljesen nem kezeli a brüsszeli aggályokat. Emellett a migrációs bírság miatt egy egyszeri 200 millió eurós, valamint egy napi 1 millió eurós levonás is sújtja a magyar keretet, amely kamatostul már közel 650 millió eurónyi elvonást jelentte.

A félidős vizsgálat mindezt tovább bonyolította, amelyben a kormány a befagyasztott kohéziós alkeretekből próbált a szabadon felhasználható 12,5 milliárd eurós zsebekbe pénzeket átcsoportosítani.

Ennek egyelőre az az eredménye, hogy még több forrás vált elérhetetlenné, még ha könnyebb lett a tételek kiszabadítása is.

Ráadásul a Magyarországnak járó uniós támogatások végleges elvesztése sem kizárt, a magyar kormány számára az Európai Unió úgynevezett N+3 szabálya az egyik legnagyobb pénzügyi kockázattá vált: ha a lekötött támogatásokat három éven belül nem sikerül elköltetni és elszámolni, az összegek végleg visszakerülnek az uniós költségvetésbe.

A 2021–2027-es ciklus közepén, amikor még mindig több program késik vagy felfüggesztett állapotban van, a magyar közigazgatásnak az idővel is versenyt kell futnia. Ezért van, hogy a kormány az úgynevezett félidős felülvizsgálat (midterm review) során is a szabály adta mozgásteret próbálta kihasználni: a programok újratervezésével és a források átcsoportosításával nemcsak a jogállamisági korlátozásokon akart enyhíteni, hanem az időveszteséget is igyekezett ledolgozni, mielőtt az N+3 szabály miatt forrásokat kellene visszafizetni.

Az EB mechanizmusának lényege, hogy adott évben a jóváhagyott kötelezettségvállalásokat – vagyis a lekötött, de még el nem költött forrásokat – legfeljebb három évig lehet parkoltatni.

Ha ezalatt nem történik meg a pénzügyi teljesítés és az elszámolás, a fel nem használt összegek automatikusan elúsznak.

Ez különösen veszélyes a 2022-es és 2023-as magyar források esetében, mivel ezeknél a politikai és jogi viták miatt több mint egyéves csúszás alakult ki a pályázatok meghirdetésében, a kifizetésekben pedig még ennél is nagyobb. Az Európai Bizottság kohéziós politikai adatbázisa szerint 2025 októberéig Magyarország a teljes, 21,7 milliárd eurós uniós allokációjának mindössze 14,3 százalékát tudta eddig ténylegesen lehívni. Ebből 687 millió euró (3,2 százalék) előfinanszírozásként, míg 2,42 milliárd euró (11,2 százalék) már közbenső kifizetésként érkezett meg – vagyis a forráslehívás aránya továbbra is jóval az uniós átlag alatt marad.

Az augusztusi államháztartási adatok szerint az uniós programok bevételeinek mindössze 22,4 százaléka folyt be a magyar költségvetésbe, ami az időarányos tervhez képest is jelentős elmaradást jelez. A számok alapján a programokból 500,1 milliárd forint érkezett meg a tervezett 2235,9 milliárdból, miközben az egyéb uniós bevételeknél a teljesítési arány 59,3 százalék volt.

A félidős felülvizsgálat ebből a szempontból életmentő lehetett: a Bizottság ugyanis ennek részeként lehetőséget adott a tagállamoknak, hogy a futó programokat módosítsák, és a forrásokat átirányítsák a jobban teljesítő prioritások felé. Ez egyrészt mozgásteret biztosított a magyar hatóságoknak, hogy a késlekedő programokból átcsoportosítsanak a gyorsabban költhető területekre, másrészt újabb előfinanszírozási lehetőségeket nyitott meg. Bizottsági tisztségviselők a lapnak elmondták:

„a felülvizsgálatot követően a legtöbb tagállam – köztük Magyarország is – az év végéig megpróbálja teljesíteni azokat a feltételeket, amelyek alapján még jogosult lehet a 2022-es és 2023-as kötelezettségvállalások felhasználására.”

Másrészről az átirányított uniós források esetében egy közel 30 százalékos előlegre, vagyis 160 millió euróra (62,5 milliárd forintra) is jogosulttá váltak, amely kifizetését semmilyen feltételhez nem kötik az átirányított 545 millió eurós (212 milliárd forintos) tételnél.

Az előleg költségvetési mozgásteret is biztosít, így most már lehetőség van kifizetni az előlegeket azoknál a jellemzően GINOP Plusz és DIMOP Plusz operatív programoknál, ahol a kötelezettségvállalást még nem követő utalás a tenderek nyerteseinek. Itt a becslések szerint az N+3 szabály által fenyegetett rész nagyjából 200 milliárd forint.

Az említett uniós tisztségviselők szerint október-november folyamán „jelentős számlabeérkezési hullámra” számítanak, ami átmenetileg érezhetően növelheti a Magyarországnak érkező uniós pénzáramlást, 1500 milliárd forint kifizetését kérheti a kabinet Bizottságtól, ami nagyjából egyezik a költségvetési tervekkel.

Az Európai Unió álláspontja szerint az N+3 szabálynak nem a büntetés a célja, hanem a fegyelmezés.

A Bizottság ezzel biztosítja, hogy a programok végrehajtása ne húzódjon el a teljes költségvetési cikluson túlra. Magyarország esetében viszont ez a szabály különösen érzékeny, mert a jogállamisági eljárások és a horizontális feltételek megsértése miatt több program – különösen a kutatási, innovációs és digitális fejlesztési területek – eleve késve indultak el, hiszen a 2021-2027-es költségvetési ciklus első két évében nem voltak lehívható uniós források. Ha a kormány nem tudja időben lezárni ezeket a projekteket, akkor a forrásvesztés már nem csak elméleti kockázat lesz, hanem tényleges pénzügyi veszteségként jelentkezik, amit a mostani előfinanszírozás kezelhet.

Az október-novemberi időszak tehát kulcsfontosságú lehet: ha a beérkező számlák volumene valóban eléri a várt mértéket, az átmenetileg javíthatja a költségvetési egyenleget, de ha a folyamat elakad, akkor az N+3 szabály miatt több százmilliárd forintnyi támogatás végleg elúszhat.