Javier Milei, akit sokan láncfűrészes elnökként emlegetnek, 2022 júniusában kezdte meg kampányát. Ekkor a havi infláció átlagosan 5,3 százalék körül mozgott, azaz minden hónapban átlagosan ennyivel drágultak a fogyasztói termékek. Az éves drágulás emellett pedig 64 százalékon állt.

Argentína havi és éves fogyasztóiár-indexeinek változása 2022 január és 2025 július között. Forrás: INDEC

A választási időszak alatt a helyzet tovább romlott. 2022 második felétől egészen a 2023. novemberi választásokig az átlagos havi infláció 7,8 százalék volt. Eközben 2022 végére 94,8 százalékra, majd 2023 novemberére 160,9 százalékra ugrott az éves infláció.

Nem csoda, hogy Milei kampányának egyik legfőbb üzenete az infláció mihamarabbi levágása volt, amire határozott ígéretet is tett. Ezt a központi költségvetés konszolidálásával célozta elérni.

Meglátása szerint a költségvetés kiadási oldalán túl sok volt a felesleges tétel. A szükségtelen költségvetési ráfordítások mind a gazdaságot fűtötték, nem adtak teret a pénzromlás megfékezésének. Ezek lefaragásának analógiája miatt kapta meg a láncfűréses jelzőt.

A korábbi kormány költségvetési politikáját joggal érhette kritika. 2022 januárja és 2023 decembere között mindössze egy hónap akadt, amikor az elsődleges egyenleg nem volt hiányban. A pénzügyi egyenleg, amely a kamatkiadásokat is tartalmazza, ebben az időszakban folyamatosan hiányt mutatott.

Argentína költségvetési egyenlegének alakulása (árszintváltozással korrigálva). Forrás: INDEC

2023 decemberét követően azonban a trend élesen megfordult. Milei hivatalba lépése után a primer egyenleg három hónapot kivéve végig többletet mutatott, a pénzügyi egyenleg pedig csupán három hónapban vett fel negatív értéket. Ez különösen figyelemre méltó eredmény annak fényében, hogy a korábbi hiányok mind az államadósság növekedéséhez járultak hozzá, melyek később a pénzügyi egyenlegben kamatkiadásként jelennek meg. Mindez csak úgy volt elérhető, hogy a központi költségvetés kiadási oldalán jelentős megszorításokat hajtottak végre, amelyek lehetővé tették a pénzügyi egyenleg kedvező alakulását is.

A fiskális fordulat ára azonban kézzelfogható volt: Milei beiktatását követően meredeken emelkedett a munkanélküliségi ráta, elsősorban az állami és közigazgatási szektorban végrehajtott tömeges leépítések következtében.

A munkanélküliségi ráta alakulása Argentínában (2022 Q1 – 2025 Q1). Forrás: INDEC

Bár 2024 során csökkenő tendencia volt megfigyelhető, 2025 első negyedévére a munkanélküliség négyéves csúcsot ért el, ami további kedvezőtlen társadalmi következményekkel járt.

A foglalkoztatottság romlása közvetlenül a szegénység drámai növekedéséhez vezetett. A lakosság több mint fele szegénységbe, közel ötöde pedig extrém szegénységbe süllyedt.

A szegénységi ráta alakulása Argentínában (2022 S1 – 2024 S2). Forrás: INDEC

Az argentin statisztikai hivatal definíciója szerint az extrém szegénységben élők jövedelme nem elegendő a minimális kalória- és fehérjeszükséglet fedezéséhez szükséges élelmiszerek megvásárlására.

Ez a válságos helyzet szerencsére nem bizonyult tartósnak. 2024 második felében a szegénységi ráta mérséklődött, annak ellenére is, hogy a munkanélküliség relatíve magas szinten stabilizálódott.

Összességében a fenti adatok arra utalnak, hogy Argentína valóban komoly eredményeket ért el az infláció letörésében. Ugyanakkor ennek súlyos társadalmi költségei voltak. Javier Milei sokkterápiája rövid távon jelentősen rontotta a lakosság életkörülményeit. A munkanélküliség és a szegénység egyaránt megugrott. Ugyanakkor 2024 második félévében, a költségvetési fegyelem, a kiadások radikális visszafogása és a pozitív fiskális egyenleg fennmaradása mellett sikerült a szegénységet a kampányidőszak szintjére szorítani.

A következő időszak kulcskérdése az, hogy Milei kormánya képes lesz-e kitartani a konzervatív költségvetési politika mellett. Ha a lakossági elégedetlenség a tartósan magas munkanélküliség és a jövedelmi szűkösség miatt fokozódik, akkor az alacsony infláció önmagában aligha lesz elegendő a társadalmi támogatottság megőrzéséhez.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense