Egy évtizeddel a több mint 1000 emberéletet követelő tragikus Rana Plaza gyárösszeomlás után a divat- és csomagolóiparban működő vállalatok súlyos pénzügyi következményekkel számolhatnak a környezetszennyező termelési gyakorlataik miatt. Az Európai Unió ugyanis egy új szabályozást dolgoz ki a műanyagszármazékokból készülő ruházati cikkekkel szemben, továbbá az etikus – emberi kizsákmányoláson alapuló – gyártást is üldözni kezdi – írja Portfolió.

A kormányok és a nemzetközi testületek a fosszilistüzelőanyag-alapú hulladékok 2024-ben esedékes visszaszorítására készülnek.

Kaliforniában jelenleg is folynak a tárgyalások egy olyan jogszabályról, amely a textilipari vállalatok számára előírja, hogy felügyeljék a ruházati cikkek begyűjtését, válogatását és újrahasznosítását.

Ezzel párhuzamosan az Európai Unió olyan rendszert javasolt, amelyben a divatcégek vagy növelik az elhasznált ruhák visszagyűjtését, vagy díjat kell fizetniük a hulladékkezelésért. Az EU határozott szabályozói fellépéssel akarja elérni, hogy a kidobott ruhaneműk 85 százaléka a hulladéklerakókban végezze.

E kezdeményezések középpontjában a kiterjesztett gyártói felelősség fogalma áll, amely a műanyagszennyezés felszámolását célzó, 2024-ben véglegesítendő ENSZ-szerződés egyik sarokköve. Ahhoz, hogy ez a doktrína hatékony legyen, a vállalatok pénzügyi hozzájárulásának elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy megakadályozza a túltermelést.

Franciaországban, ahol 2007 óta működik hasonló rendszer, átlagosan mindössze 0,16 eurós díjat vetnek ki ruhadarabonként,

ez pedig segítette a fenntarthatóbb alapanyagok elterjedését, valamint csökkentette a hulladékmennyiséget.

A befektetők azonban, úgy tűnik, nem vesznek tudomást a növekvő hulladékkezelési költségek lehetséges negatív hatásairól a vállalatok számára. Az olyan nagyvállalatok részvényei, mint a Zara tulajdonosa, az Inditex és a H&M, valamint a Coca-Cola HBC részvényei emelkedtek, miközben a globális műanyaghulladék 40 százalékáért felelős csomagolási ágazatban továbbra is virágoznak az üzletek.