A beszélgetés aktuál gazdaságpolitikai témával kezdődött, miután a magyar kormány kommunikációjában megjelent egy esetleges globális gazdasági visszaesés lehetősége. Abban megegyeztek a felek, hogy válságról még nem beszélhetünk,

egyelőre tőkepiaci viharokat látunk, amelyeknek lehetnek ugyan majd továbbgyűrűző hatásai, de jelenleg a reálgazdaságokkal nincs probléma

- derül ki az Alapblog összefoglalójából.

Madár István szerint azzal, hogy a Fed elkezdte emelni a kamatokat, pénz áramolhat vissza a fejlett piacokra, aminek a hatását a legsérülékenyebb gazdaságok érezhetik majd meg. Magyarország nem tartozik ugyan ezek közé, de ha másképpen nem, akkor a kereskedelmi partnereken keresztül lehetünk érintettek az eseményekben, ezért indokolt lenne alacsonyabb költségvetési hiánnyal készülni ezekben a jó években.

Balásy Zsolt szerint két okból is örvendetes, hogy a magyar kormány immár egy esetleges válságról beszél. Egyrészt ez talán az elmúlt években túlzottan prociklikus gazdaságpolitikának a csökkenését jelentheti, így – ha még nem késő – egy bekövetkező válság esetén nagyobb eszköztár maradhat a gazdaság segítésére. Másrészt ez az új motívum szembemegy annak a szerinte káros felfogásnak, hogy a magyar gazdasági növekedés Magyarországon születik.

A demográfia részéről érkező kihívásokkal kapcsolatban Balásy Zsolt kiemelte, hogy rövid távon a munkaerő-kapacitások kifogytak a fejlett világban és a fejlődő világ könnyen bevonható részén is. Erre a folyamatra erősít rá, hogy Európában a munkaképes korú lakosság csökkenőben van.

Szerencsére viszont a közeljövő másik problematikája, hogy a „robotok elveszik a munkánkat” a munkaerőhiányt idővel feloldja; igaz, akkor majd más problémákat kell megoldani.

Madár István szerint is vége annak a világnak, ahol az egyre nagyobb számú munkaerő jelenti a növekedés motorját, hiszen mind a szülőképes korú nők száma, mind a gyerekvállalási hajlandóság csökkenőben van – Európában már nincs természetes népességnövekedés.

Arra a kérdésre, hogy a demográfiai szorítás felgyorsítja-e a technológiai váltást, Madár István szerint még nincs biztos válasz. Daron Acemoglu szerint például felgyorsítja, mivel a vállalatok, érzékelve a munkaerőpiac szűkösségét, változtatnak a magatartásukon, innoválnak, hogy nagyobb értéket tudjanak létrehozni csökkenő munkaerő mellett is. De a nagy kérdés az lesz, hogy a már említett munkaerő-szűkösség és -bőség forgatókönyveinek összeolvadásából mi jön ki. Ez pedig alkalmazkodás kérdése. Lesz-e az új, digitalizált, robotizált környezet működtetésére elég képzett ember, és megjelennek-e olyan ágazatok, amelyek felszívják az így fölöslegessé váló munkaerőt? Hiszen a megnövekedett jövedelmek elköltésére lényegesen több időnk lesz, amit vélhetően az oktatás, az egészségügy és a szórakoztató iparágaknak kell majd megoldaniuk.

Balásy Zsolt szerint nemcsak a gazdaságnak, hanem a társadalomnak is alkalmazkodnia kell majd. Olyan világban vagyunk, ahol a munkánkkal definiáljuk magunkat, amikor azt válaszoljuk, hogy „ács/esztergályos/gazdasági elemző vagyok”. Ezt a munkaközpontú szemléletet kell levedlenünk, ugyanis a közeljövőben egyre többen lesznek, akik azért nem fognak dolgozni, mert már nem lesz annyi munkára szükség. Jelenleg erre egy jellemző reakció a depresszió, a jövőben azonban a felszabaduló időre mint lehetőségre kell majd tekinteni, és kitalálni, mit kezdjünk vele.

Madár István szerint azért

még nem biztos, hogy elérkezik a tartós állástalanság időszaka, mert a kereslet és a kínálat ugyanúgy megtalálhatja majd egymást,

ahogy tette azt az elmúlt évszázadok technikai fejlődése során is, csak az immár globális rendszerekben ez lehet, hogy lassabban megy.

Azzal kapcsolatban, hogy vajon a gazdasági változások szükségessé teszik-e majd a modellek újragondolását, Balásy Zsolt szerint már régen újra kellett volna gondolni azokat a modelleket. A leggyakrabban használt mutatót, a GDP-t többszáz éve találták ki, amikor kiválóan alkalmas volt a feldolgozóipar-koncentrált gazdaságok mérésére, de ma már a fejlett gazdaságok mind eltolódtak a szolgáltatóipar irányába, amelynek mérésére kevésbé alkalmas. Vélhetően éppen ezek az elavult mérőeszközök az okai annak, hogy az elmúlt évek kimutatott hatékonyság-növekedése kirívóan alacsony.

Madár István szerint is sokkal nehezebb az új világban a gazdasági teljesítmény mérése, azonban a GDP-nél még mindig nincs jobb eszköz. Léteznek ugyan különböző fejlettségi és boldogsági mutatók, de ezek lassúak és az éven belüli változásokat például lehetetlen mérni velük. Ugyanakkor új eszközökre szükség lenne, mert lehet, hogy a régi mércék becsapnak minket azzal kapcsolatban, hogy milyen gyorsan alakul át a világ.

Ha a jövő nyerteseit és veszteseit szeretnénk megtalálni, akkor azt mindkettőjük szerint társadalmi csoportok és nem országok szintjén kell keresni. Balásy Zsolt szerint nemzetgazdaságokról ma már nem beszélhetünk, elég csak a magyar munkaerőpiacra gondolni, amely szerves része a németnek és a nyugat-európainak. Mivel az egész technológiai fejlődés és globalizáció egy gazdaságilag nagyon pozitív folyamat, ezért egy folyománya, hogy kialakultak a szupersztár gazdaságok, ahol a legjobbak magasan a legjobbak, így egyre kevesebbek kezében összpontosul a megtermelt profit egyre nagyobb része. Látjuk, hogy a Facebook és a Google hogyan tarolja le immár a magyar online reklámpiacot is. A kérdés az lesz, hogy ezek a rétegek

hajlandók lesznek-e ennek a profitnak egy jelentős részét visszaosztani a kevésbé nyerteseknek.

Itt is van automatizmus, ami ezt a folyamatot segíti, ugyanis ha az elit nem szeretne Trumpokat, Brexiteket és Le Peneket látni, akkor kénytelen lesz lemondani a profit egy részéről.

Madár István kiemelte, hogy a munkavállalókon belül is lesznek majd nyertes és vesztes rétegek, a jelenlegi kutatások szerint a mesterséges intelligencia és a robotizáció – szemben a korábbi ipari forradalmak tapasztalataival – a legkevésbé és a leginkább képzettek munkáját veszélyezteti, és a skála közepén lévőket érintheti kevésbé.

A másik kérdés szerinte is az, hogyan kezeljük majd a jelenleg is látható tőkejövedelmek arányának növekedését, ugyanis az általános jólét, béke és igazságérzet szempontjából a nagy és növekvő egyenlőtlenség hátrányos. Ehhez majd meg kell változtatni az elosztási rendszereket. Nem véletlen, hogy annyira slágertéma az alapjövedelem, ami talán nem a végső válasz a kihívásokra, hiszen jelentős társadalmi veszteséggel jár.

A teljes beszélgetés itt megnézhető:

A témában Infografika is készült:

A május 23-i adásban az uniós támogatásról magyar gazdaságra gyakorolt hatásáról volt szó.

A május 30-i adás a növekedési lehetőségeket elemezte.

A június 6-i adásban a versenyképeség volt a téma.

A korábbi adásokat itt megnézhetik.