A felek megegyeztek abban, hogy amikor versenyképességről beszélünk, érdemes szétválasztani azokat a faktorokat, amelyek a hosszú távú, fenntartható növekedést alapozzák meg és azokat, amelyek egy krízishelyzetben a gazdaság rövid távú ütésállóságát biztosítják. Ugyanakkor a kettő között vannak visszacsatolások, hiszen egy gyorsan növekvő gazdaságban mindig lesznek egyensúlyi kihívások, így a rövid távú makrostabilitás is része kell, hogy legyen a hosszú távú versenyképességnek - áll azt Alapblog összefoglalójában.
Munkaerőhiány
Abban szintén egyetértettek a felek, hogy jelenleg a legfontosabb kihívás a munkaerőpiac telítettsége. Madár István elmondta, hogy a versenyképesség legalapvetőbb összetevője az elegendő számban rendelkezésre álló, kellően képzett és folyamatosan fejlődő munkaerő. A minőségének fontosságát jelzi, hogy azok az országok, amelyek képesek voltak kitörni a közepes jövedelem csapdájából, mind az oktatásba és az egészségügybe fektettek rengeteget.
Ugyanakkor szerinte nem is annyira a pillanatnyi munkaerőhiány a probléma, hiszen hiába panaszkodunk a munkaerőpiac feszességére, mégis azt látjuk, hogy a vállalatok egyelőre hónapról hónapra több alkalmazottat találnak. De 2020 tájékán ez a folyamat egyértelműen demográfiai korlátokba fog ütközni a munkaerőképes lakosság fogyatkozása miatt.
A munkaerőpiac Balatoni András szerint klasszikus hátrány az ország számára. A rendszerváltás után sokan váltak inaktívvá, akiknek visszaterelése 2010 óta a kormányzat egyik fő célja. Ebben olyan intézkedések segítettek, mint az effektív nyugdíjkorhatár emelése, vagy az aktív státusszal járó magasabb juttatások a passzív ellátottsághoz képest. Abban, hogy ma 700 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben, van ciklikus tényező is, de ezek a strukturális átalakítások is fontos szerepet játszottak. Ezt sikerként kell elkönyvelni akkor is, ha még mindig vannak feszültségek a rendszerben.
Az kérdés, hogy minderre hogyan reagálnak majd a vállalatok. Kénytelenek lesznek beruházni, tőkével helyettesíteni a munkaerőt, ami a hosszú távú versenyképességet kedvezően érinti majd és ugyanebbe az irányba hat a vállalatok saját képzése is.
Pénz van, ötlet kell
Azt szintén mindenki hangsúlyozta, hogy jelenleg forrásbőség van a világban és Magyarországon is, így nem a tőke hiánya lesz az akadálya a technológiai javulásnak. Madár István szerint sokkal inkább az, hogy van-e, lesz-e finanszírozható projekt, tehát hogy elég innovatív-e a magyar gazdaság.
Balatoni András kiemelte, hogy az EU-pénzeken belül a közvetlen gazdaságfejlesztésre szánt összegek arányának a jelenlegi 45 százalék környékéről 60-ra emelése sokat segíthet, de az EU-pénzek nélkül sem kell majd aggódni. Nagy potenciál van a bankszektorban, ahol jelenleg a hitelek aránya a betétekhez képest rendkívül alacsony, a tőzsdei finanszírozás megjelenése is ez irányba hat, és mivel a magyar gazdaságban jelenleg jóval több megtakarítás képződik, mint beruházás, ezért forrás lesz. A hatékonysággal kapcsolatban Balatoni András szerint meg fogunk lepődni, hogy rövid távon milyen javulást látunk majd. Igaz, ez nem az, ami a hosszú távú versenyképesség alapjául szolgálhatna, ugyanis egy, a világ minden táján jelentkező ciklikus hatásról van szó.
Szerinte a magyar gazdaság versenyképességének két fő problémája az állami szféra és a kis- és középvállalati (kkv) szektor alacsony hatékonysága. A kkv-szektor Magyarországon nagyon elaprózódott, csak konszolidációval 15-20 százalékkal nőhetne a szektor hatékonysága. Ma egy átlag kkv termelékenysége a nagyvállalati harmada, mivel nagyon le vannak maradva az új technológiák alkalmazásában. Azonban szerinte ez egyben lehetőség is. Ahogy kihagytuk a csekkes fizetést és egyből a bankkártya terjedt el nálunk, vagy ahogy Afrikában még a bankkártya is kimaradt és egyből a mobilfizetés vált népszerűvé, úgy a kkv-szektor is óriásit ugorhat termelékenyégben, ha a legújabb technológiákhoz juthat hozzá. Ezt a kormányzatnak kell támogatnia.
Ez a szektor ugyanis a V4-ekhez képest is alaposan le van maradva – Madár István szerint míg itt harmad akkora hatékonyságot látunk kkv–nagyvállalat összehasonlításban, addig a V4 többi országában ez az arány fele. Ráadásul a szektor exportteljesítménye még most sem nő. Szerinte terv szintjén nagyszerűen működik, hogy mivel tetőzik a foglalkoztatottság, ezért automatikusan átlavírozunk hatékonyság-növekedésbe, de a gyakorlatban ez jóval komplexebb. Hiába „adjuk oda” a legújabb technológiát a szektornak, ha nincsenek nemzetközileg versenyképes termékeik, akkor a vállalat ettől nem lesz sikeresebb.
Összességében elmondhatjuk, hogy a magyar gazdaság sikerének egyik kulcsa a munkaerőpiac drasztikus reformja volt. Ez azonban a kkv-szektort egyáltalán nem érte el, itt még mindig elképesztően alacsony hatékonysággal dolgoznak az emberek. Ezeket az erőforrásokat kell tudni átterelni hatékonyabb szektorokba, ami ugyan sok feszültséggel jár majd, de elkerülhetetlen.
A teljes beszélgetés:
A május 23-i adásban az uniós támogatásról magyar gazdaságra gyakorolt hatásáról volt szó.
A május 30-i adás a növekedési lehetőségeket elemezte.
