Weinhardt Attila kezdésként leszögezte, hogy az EU-pénzekkel kapcsolatban mindkét szélsőség helytelen. Sem az nem igaz, hogy ne lett volna hatásuk a növekedésre, sem az, hogy csak ettől volt növekedés az országban. Az ő számításaik szerint az előző ciklusban összesen 4-5 százalék GDP-növekedést okoztak, azaz hét év alatt évi 0,5-1 százaléknyit. Ez 2018-19-ben jóval 1 százalék fölött lehet - írja az Alapblog.

Kiemelte, hogy kétféle hatásuk van az EU-pénzeknek. Míg a kínálati oldalra hosszabb távon elnyújtva jelentkezik hatásuk, addig a keresleti oldalra rövid távon és intenzívebben. Nagyrészt ez utóbbi vezetett oda, hogy az előző ciklus kifutásával a 2015-ben még 4 százalékos növekedés 2016-ban 2 százalékra esett vissza.

Baksay Gergely hozzátette, fontos, hogy a GDP szintjéről vagy növekedéséről beszélünk. A GDP szintjét az EU-támogatások folyamatosan növelik, de a gazdasági növekedéshez csak akkor járulnak hozzá, ha a támogatás évről évre nő. Ezért fontos, hogy a magyar gazdaság 2016-ban úgy is tudott nőni, hogy előző évhez képest – önrésszel együtt – a GDP 8 százalékáról 3 százalékra csökkent a felhasznált kohéziós pénzek összege.

A V4-ekkel összehasonlítva a támogatás mértéke hasonló, bár GDP-arányosan hazánkban valamivel nagyobb. Nálunk az is növelte a felhasznált összeget, hogy az elérhető keretet 100 százalékban lehívtuk, ami nem mindenhol sikerült.

Weinhardt Attila szerint ezekből a kohéziós pénzekből csak korlátozott mértékben lett felzárkózás. Árbevétel- és foglalkoztatottságszinten segítettek, de a termelékenységen nem sokat. Márpedig enélkül nem lesz 4 százalékos növekedés a jövőben. Ráadásul ahogy arra az MNB is figyelmeztetett, a kis- és középvállalkozások (kkv) erősen függővé váltak ezektől a forrásoktól, ami erős kockázati tényező azokra az évekre nézve, amikor elfogynak.

Baksay Gergely szerint a pénzügyi hatása is fontos az EU-támogatásoknak, hiszen nemcsak a gazdaságot élénkítik, hanem a jegybanki devizatartalék és a külső finanszírozási képesség is javul tőlük.

Abban megegyeztek a felek, hogy nagy változás a 2007-13-as ciklushoz képest, hogy már nem az infrastruktúra fejlesztésére megy a pénzek nagy része, hanem a vállalatok közvetlen fejlesztésére, amitől a hosszú távú növekedési potenciál is javulhat. Ráadásul ez most már a kkv szektor irányába tolódik, valamint azzal, hogy a ciklus elején kifizették a pénzek jelentős részét, a szereplők nyugodtabban tervezhetnek beruházásokat.

Arra a kérdésre, hogy hogyan változnak majd a kondíciók, Weinhardt Attila elmondta, hogy a pontos részletek még nem ismertek, ráadásul jelentős viták is lesznek ezzel kapcsolatban. Ugyanis nemcsak az alap mérete lesz kérdés, hanem olyan dimenziók is megjelenhetnek a szétosztásban, mint a fiatalkori munkanélküliség (amiben Dél-Európa lényegesen rosszabbul áll, mint a térségünk), a menekültek integrálása vagy a jogállamiság feltételei.

A következő, 2021-ben induló ciklusra való átmenetre vonatkozóan Baksay Gergely elmondta, hogy ő nem számít akkora lassulásra, mint 2016-ban, mert most nem a ciklus végén koncentráltan hívjuk le a támogatásokat, hanem egyenletesebb a kifizetés.

Végül a felek megegyeztek abban, hogy azzal, hogy ez a ciklus már nagyobb részben ment közvetlenül a vállalkozások fejlesztésére, közelebb lehet kerülni ahhoz, hogy a hatékonyságjavulás legyen a gazdasági növekedés motorja.