A származási bizonyítványok kiadásának rendszere visszaélésekre adott lehetőséget, például olyan termékek viselhetik történelmi borvidékek neveit, amelyek nem felelnek meg az eredetvédelmi szabályozásnak - nyilatkozta korábban az InfoRádió bormagazinjának Ifjabb Szepsy István, a Mádi Hegyközség alelnöke.

A hegyközségekkel kapcsolatos törvényi szabályozás több eleme elavult, nem felel meg a mai követelményeknek - vélekedett Ifjabb Szepsy István. A Mádi Hegyközség alelnöke elmondta: ez a probléma nem egyedül Tokaj-Hegyalján létezik, az ország más borvidékein is jelentkezhet. A borhamisítás nem úgy értendő, hogy nem szőlőből készült alkoholos italok kerülnek borként piacra. Ifjabb Szepsy hangsúlyozta: az adminisztrációs rendszerrel az a gond, hogy olyan borok kerülhetnek egy-egy történelmi borvidék nevét viselve, amelyek nem lennének erre jogosultak.

Versenyhátrányba kerülhet a minőségi bor

A vitatott borok többnyire az adott borvidékről származó szőlőből készülnek, a probléma az, hogy a nem hiteles származási bizonyítványok felhasználásával esetleg abban az esetben is a borvidéki megnevezéssel kerülnek forgalomba, amikor erre az eredetvédelmi szabályozások értelmében nem lenne lehetőség. Az egyik lehetséges módszer a mádi hegyközségi alelnök szerint az, hogy elhagyott, már nem művelt területekről kaptak származási bizonyítványokat azok a szőlők, amelyek az eredetvédelmi szabályozásban meghatározott termésmennyiség felett voltak egy-egy szőlőültetvényben. Így a boltok polcain azonos néven, de olcsóbban jelentek meg azok a termékek, ahol nem tartották be a minőségi előírásokat.

Tiffán Zsolt tervezete

A termelők ezeket a piaci anomáliákat is szeretnék kizárni az új szabályozással. A hegyközségi törvény tervezetét Tiffán Zsolt, a Fidesz parlamenti képviselője nyújtotta be, de a jelek szerint a dokumentum jelenlegi formájával nem mindenki ért egyet. Tiffán Zsolt véleménye szerint az előterjesztés szükségességét a hatályos törvény 1994. évi elfogadása óta a jogi és piaci környezet változása, a hegyközségek feladatainak és a magyar borok piaci helyzetének jelentős átalakulása indokolja - írta az MTI.

Az Országgyűlés honlapján olvasható javaslat a hegyközségek alapegységének a már hosszabb ideje stabilnak tekinthető borvidéki struktúrát javasolja, a hatósági ügyekben eljáró hegybírót függetlenítené a hegyközség tagságától és megszüntetné választhatóságát, megszüntetné a szőlőterülettel nem rendelkezők és a felvásárlók hegyközségi tagsági viszonyát, szakítana az egy hegyközség egy hegybíró elvével. A tervezet szerint a jelenleg Magyarországon működő 22 borvidékre épülve 22 hegyközség működne. (Egyes értékelések szerint ez túlzó központosítást jelentene. Az InfoRádió értesülései szerint több vezető borász úgy értelmezi a hegyközségek számának szűkítését, hogy az az önkormányzatiság rovására menne.)

Részérdekeket képviselő hegyközségek?

A javaslat indoklása szerint az új hegyközségi törvény koncepciójának egyik elve, hogy a bornevek piaci érvényesülését jobban szolgálhatja, ha az egyes bornevek mögött egy egységes termelői közösség áll. Ma már inkább hátránynak számít, ha az egyes borvidékek részérdekeket képviselő hegyközségekre tagozódnak, ahol a döntéshozatal lassú és kényszerű kompromisszumokkal terhelt - fejti ki a képviselő, aki maga is borász. A hegyközségek alapegységének a jól körülhatárolható, már hosszabb ideje stabilnak tekinthető borvidéket javasolja. Ezzel szerinte a borvidék érdekérvényesítéséhez jobban igazodó intézményi rendszer hozható létre.

Az új hegyközségi törvény másik fontos alappillérének nevezi a hegybíró státuszának rendezését. A hegybíró jelenleg a hegyközség választott tisztségviselője, akinek az érdekvédelem és a hatósági ügyek vitele egyaránt feladata. Hatósági ellenőrzést, hatósági feladatokat ellátó személyként elkerülhetetlenül érdekellentét alakul ki a hegyközség tagsága és a hegybíró között, ami kényszerűen rontja a hatósági tevékenység végzésének hatékonyságát. Ezért tartja szükségesnek a hatósági ügyekben eljáró hegybíró függetlenítését a hegyközség tagságától, választhatóságának megszüntetését.

A javaslat a közigazgatási feladatok egységes ellátásának és színvonalának emelése érdekében a hegybírók kinevezését a nemzeti tanács titkárának feladatává teszi, aki így közvetlen szakmai felügyeletet tud ellátni a hegybírók felett.

Az egymástól eddig teljesen független köztestületekben működő hegybírók munkáját a nemzeti tanács főtitkára jelenleg nem irányíthatja. A hegybíró státuszának megváltozása azt is jelenti, hogy a hegyközség elnöke látja el a hegyközség érdekvédelemmel kapcsolatos feladatait. Ezzel a hegyközségekben folyó hatósági munka és az érdekvédelem feladata, továbbá a feladatot végző személy jól elválik egymástól - áll az indoklásban.

A hegyközségek közigazgatási ügyeinek kellően rugalmas intézése érdekében szakítani kell az egy hegyközség egy hegybíró elvével - írja Tiffán Zsolt. A nemzeti tanács titkára a helyi viszonyok alapján ki tudja jelölni a hegybírók illetékességi területét, így a jelenleg hatályos törvénynél jóval rugalmasabban szervezhető az államtól átvett közigazgatási feladatok ellátása.

A hegyközségek megalakulása óta komoly vitákra ad okot a hegyközségi tagsági viszony és a tagságból adódó jogok és kötelezettségek rendszere. A hegyközségek megfelelő működéséhez szükséges az, hogy a hegyközségek életének alakításába azok a termelők szóljanak bele, akik helyben végzik tevékenységüket. Ezért meg kell szüntetni a szőlőterülettel nem rendelkezők és a felvásárlók hegyközségi tagsági viszonyát - hangsúlyozza a beterjesztő.

Tiffán megállapítja, hogy az egy-egy hegyközségben zajló, szakmai és piaci fejlődés iránt elkötelezett szőlészeti és borászati tevékenységhez fűződő érdekek érvényesülését a hegyközségek megalakulása óta jelentősen nehezítette az egy tag egy szavazat elve. A szavazati jogot ezért a hegyközségi tagok gazdasági tevékenységének nagyságához kötné a képviselő. A tag szavazatát így az általa művelt ültetvény nagysága alapján állapítanák meg azzal, hogy egy tag a szavazatok 10 százalékánál többet nem birtokolhat. A tag szavazati jogát csak személyesen gyakorolhatja.

A törvényjavaslat lényeges elemének tekinti Tiffán Zsolt azt is, hogy a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény módosítása a hegybírók feladatává tette a szőlőültetvények kivágási és telepítési engedélyeinek kiadását, valamint az ehhez kapcsolódó újratelepítési jogok vezetését. Az ezzel kapcsolatos változásokat az új hegyközségi törvényben is szükséges rendezni.

Tiffán Zsolt tervezete itt olvasható.