A társadalmi mobilitás témájával több tanulmány is foglalkozik a Társadalmi riport 2018 című friss kötetben, amely 22 nagy esszén keresztül vizsgálja az elmúlt időszak változásait. A kötet egyik szerkesztője, Tóth István György az InfoRádiónak elmondta:

hogy milyenek az ország hosszú távú kilátásai, mennyire prosperál, mennyire lesz fejlődőképes, jelentős részben múlik azon, hogy a különböző társadalmi rétegek között mennyire könnyű vagy nehéz az átjárás.

"Azokban az országokban, ahol a társadalmi mobilitás nagyobb, nagyobb az esély arra, hogy a tehetségek érvényesülni tudnak, és nem fogja őket vissza valamilyen korlátozó tényező" - ismertette Tóth.

A Szelényi Ivánnal közösen jegyzett egyik tanulmányában abból indulnak ki, hogy

Magyarországon az egyenlőtlenségek nem túl nagyok, a társadalmi mobilitás mégis nagyon kicsi, ami ritka jelenség.

Általában azt találják a társadalomtudósok, hogy ahol nagyobb az egyenlőtlenség, ott kisebb a mobilitás és fordítva, hiszen ahol kisebbek a társadalmi rétegek közti különbségek, ott könnyebb feljebb ugrani eggyel vagy kettővel - mondta Tóth István György.

Egy társadalom alsó rétegeiből akkor nehéz vagy nem lehet kiemelkedni (ezt a jelenséget hívják ragadós padlónak), ha nem elég jó és hatékony az iskolarendszer, és

nagyon nagy mértékű a szülői hátrányok átörökítése

- magyarázta a szakember. Tóth kiemelte: nem csak a "padló", a "plafon is ragadós",

részben a vagyonátörökítés, részben a házasodási szokások miatt, illetve ebben is közrejátszik az iskolarendszer elérhetősége,

hiszen a tehetősebb, módosabb szülők könnyebben el tudják érni, hogy a gyerekeik érvényesüljenek, még akkor is, ha a gyermekeik esetleg szerényebb képességűek.

Az iskolában nyílik az esélyolló

E társadalmi berögzültség kimozdítását segítheti a kötelező óvodáztatás intézménye, hisz ez a gyerekek kezdeti éveiben abban segíthet, hogy "közös nyelvet beszéljenek" a gyerekek, találkozzanak különböző társadalmi réteghelyzetű gyerekekkelt. Viszont "nálunk az a probléma, hogy

az iskolarendszerben már nagyon korai a szelekció, elválik a gyerekek sorsa"

- tette hozzá. Attól függően, hogy mit engedhetnek meg maguknak a szülők, már 6 éves kortól sok gyermek járhat alapítványi iskolába; a különbségek egyetemista korra pedig már akkorák lesznek, hogy a gazdagabb családokban felnövekvők már nem is itthon járnak egyetemre.

Arról, hogy fennáll-e a veszélye, hogy a gyengébb képességű, rosszabb sorsú gyerekek maradnak itthon, a szerencsésebb körülmények között felnőttek pedig elhagyják az országot, Tóth István György azt mondta: ez a probléma valóban fennáll. A kötet egyik tanulmánya kifejezetten az elvándorlással foglalkozik, külön kitérve ennek a hazai munkaerő-piaci hatásaira.