„Az előző olimpiákon mindig ugyanaz az amerikai cég gondoskodott a több mint tízezer sportoló és további hat-hétezer kísérő napi étkeztetéséről, általában magas szinten. Huszonnégy órán keresztül volt nyitva az étkező rész, ami alapvetően önkiszolgáló és figyelembe veszi a világ étkezési szokásait, tehát hozzá tud férni az ember ázsiai, olasz vagy spanyol és angolszász ételhez is” - avatott be Kemény Dénes.

Kifejezetten magyar nem volt. Az olimpiai bizottság azonban gondoskodott arról, hogy a magyar csapat időnként kapjon hazait, ami magyar specialitásokból állt: szalámi, kolbász, főtt-füstölt tarja, sajtok. Ezzel ki lehetett egészíteni a hivatalos, néha már kicsit unalmas ételeket meg lehetett színesíteni. Nagyon jót tettek ezek a tipikusan magyaros kiegészítők – tette hozzá a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke.

„Az olimpiákon az étkezde az összes sportolót kiszolgálja. Az olaszok nagyon kényesek arra, hogy naponta kétszer olasz minőségű tésztaétel legyen, ők ezt valószínűleg direktben megoldják. A nemzeti küldöttségek föl szoktak építeni a falun kívül úgynevezett házakat, most legelőször lesz magyar is. Az ottani magyar szakácsok olyan ételeket főznek, amilyeneket a vendégeik elvárnak” - jegyezte meg Kemény Dénes.

A szakemberek felhívásairól a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke azt mondta, a sportolók hozzá vannak szokva és figyelembe veszik ezeket a szabályokat.