Szeiberling Tamás, az Igazságügyi Hivatal főigazgatója az MTI-nek felidézte: a hivatal az állami áldozatsegítés főszereplője, meghatározza az áldozatsegítés módszerét, intézményrendszerét, a nyújtandó szolgáltatásokat, azonban az áldozatsegítés nem csak állami feladat, számos intézmény, civil szervezet, önkormányzat, önkéntes foglalkozik az áldozatokkal.

A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia keretében az Igazságügyi Hivatal feladatkörébe tartozik ezen szervezetek közötti koordináció. A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia ezen szervezetek közötti koordinációval bízta meg az Igazságügyi Hivatalt. A hivatalnak össze kellett hangolnia az áldozatokkal foglalkozó különböző szervezetek módszertanát, különös tekintettel arra, hogy az áldozatok a legnagyobb kímélet mellett, a másodlagos áldozattá válás nélkül juthassanak hozzá a különböző szolgáltatásokhoz - mondta.

Szeiberling Tamás elmondta: a munkába bevonták a fővárosi és megyei kormányhivatalokat, az oktatási képző intézményeket, a rendőrséget, a katasztrófavédelmet, a gyermekvédelmet, az egyházakat, önkormányzatokat és civil szervezeteket, amelyek valamilyen módon foglalkoznak az áldozatokkal. A hivatal megvizsgálta, milyen módszerrel dolgoznak, hogyan közelítenek az áldozatokhoz, és felhívtuk a figyelmüket arra, hogy minden jó szándék mellett törekedniük kell arra, ne szembesítsék az áldozatot újból és újból a bűncselekményekkel, hiszen az újból és újból traumát okoz nekik - mondta a főigazgató.

Hozzátette: az áldozatok gyakran szenvednek el mélyreható érzelmi traumát, és amennyiben a hatóságok nem elég körültekintőek, munkájuk nem összehangolt, akkor gyakran kárt okoznak az áldozatoknak, akik így másodlagosan is áldozattá válnak. A másodlagos áldozattá válás azt a jelenséget takarja, amikor a bűncselekmény vagy szabálysértés áldozata másodszor is áldozattá válik azzal, hogy a különböző hatóságok előtt újra és újra el kell mondania és át kell élnie a vele történteket, vagy például a bántalmazójával közös helyiségben kell várakoznia, esetleg nem bánnak vele kellő tisztelettel és empátiával.

A hivatal figyelembe vette a fejlett áldozatsegítő rendszert kiépítő belgiumi és franciaországi tapasztalatokat és bevont a munkába 12 oktatási képző intézményt is, ugyanis kiemelten fontosnak tartják, hogy az áldozatokkal, sértettekkel kapcsolatba kerülő szakemberek már a képző intézményekben megismerkedhessenek az áldozatsegítés módszerével, és elsajátítsák a szükséges képességeket. Az oktatási intézmények vállalták, hogy a szakembereik - szociális munkások, jogászok, rendőrök, katasztrófavédők, lelkészek - képzésében megjelenik az áldozatsegítés módszertana.

Szeiberling Tamás hozzátette: a hivatal a tapasztalatok és egyeztetések alapján kidolgozta az áldozatsegítés szakmai követelményrendszerét, például azt, hogy az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szervezetek eljárásuk során hogyan tudnak minél ügyfélbarátabb módon, a hivatali jelleg mérséklésével segíteni az áldozatoknak krízishelyzetük megoldásában.

A főigazgató hozzátette: kiemelten fontosnak tartják azt is, hogy népszerűsítsék az áldozatsegítő szolgáltatásokat, és minél több önkéntest vonjanak be a munkába. Mint mondta, az áldozatsegítő szolgáltatások népszerűsítése érdekében megújították információs anyagaikat, külön figyelmet fordítva az egyes áldozati csoportok - kiskorúak, idősek, turisták - speciális igényeire. A népszerűsítő tevékenység, és az áldozatok minél szélesebb körű tájékoztatása és elérése érdekében az Igazságügyi Hivatal a hatékonyabb rendőrség által nyújtott tájékoztatás céljából a rendőrséggel együttműködésben szakmai protokollt dolgozott ki.

A hivatal célja, hogy országossá tegye az önkéntes áldozatsegítők hálózatát, ezért képzést is szerveztek az önkéntesekkel rendelkező állami és civil szervezeteknek, és kidolgoztak egy online fórumot mobilapplikációs kézikönyvet az önkéntes segítőknek a legfontosabb információkkal, elérhetőségekkel, módszertani útmutatókkal.

A főigazgató tájékoztatása szerint ennek a munkának a zárókonferenciáját csütörtökön rendezik meg, az áldozatsegítésben érintett valamennyi szakterület és oktatási intézmény, állami és civil szervezet képviselői előtt számolnak be a tapasztalatokról, eredményekről és ismertetik az áldozatokkal való bánásmód követelményrendszerét.