A Nagy Háború drámai módon zárta le a hosszú XIX. századot és teljesen átértelmezte az emberek addigi, háborúról alkotott képét - kezdte a konferenciát Dezső András, az ELTE dékánja.

"Kinyitotta Pandóra szelencéjét, amiből a totalitárius rendszerek vörös és fekete szellemei bújtak elő, hogy hosszú időre a félelem és rettegés ködét borítsák Európára és a mai napig éreztessék hatásukat."

Glatz Ferenc, Széchenyi-díjas történész, akadémikus bemutatta, hogy miért lehet az 1914 és 2014 közötti időszakról mint Európa százéves háborújáról beszélni. Az elmélet alapján a nemzetállamok kialakulása szükségszerűen háborúkkal járt.

"A háborús felelősségben osztoznia kell történelmileg minden korabeli nagyhatalomnak. Sőt én úgy látom: a felelősség nem csak a háború kirobbanásában, de a vesztes országokban kialakult nemzeti és szociális radikális mozgalmak uralomra jutásában is megoszlik."

Robert Evans, az Oxford University professzora előadásában a háború okait kutató elméletek történetét vette górcső alá. A versailles-i béke ugyanis Németországra és szövetségeseire hárította a háború felelősségét, ezt azonban cáfolta az a felfogás, hogy egyik résztvevő sem bírt elegendő mozgástérrel ahhoz, hogy előidézze vagy megakadályozza a katasztrófát.

"A nagyhatalmak közül egyedül a Habsburg államnak - Tiszának is köszönhetően - reális külpolitikai igénye egyáltalán nem lehetett és ez lett a birodalom végzete, hogy muszáj volt nekik védelmi stratégiát folytatni támadó taktikával."

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója úgy vélte, hogy a britek és a németek közötti összecsapást elkerülhetetlenné tette a Német Császárság 1871-es kialakulása.

"Ez a háború mindenekelőtt európai polgárháború volt, ami 4 éven keresztül tartott, és alapvetően befolyásolta kontinensünk, és ezáltal az egész világ jövőjét."

Schmidt Mária kiemelte, hogy az állóháborús patthelyzet után már az ellenség társadalmi viszonyainak fellazítása sem számított nagy árnak a szemben álló felek számára. A versailles-i békekonferencia azonban békétlenül hagyta a kontinenst.

"Wilson, Lloyd George, Clemenceau és Orlando olyan békét kényszerítettek tehát Európára és ezen belül Közép-Európára, melyről már akkor tudták, hogy igazságtalan és ezért nem lehet tartós."

Céljuk ugyanis az volt, hogy az érintett térségekben élők egymásban lássák ellenfeleiket és ne tudjanak közös érdekeik mentén összefogva, velük szemben ellenerőt kifejteni - tette hozzá Schmidt Mária.