„Erősen gondolkodom a NATO-ból való kilépésről” – ezt mondta a The Telegraph című brit lapnak adott exkluzív interjújában az amerikai elnök, aki „papírtigrisnek” nevezte a szövetséget. Donald Trump részéről nem először hangzik el hasonló.

Már első elnöksége idején, egy 2018-as NATO-csúcson – négy évvel az ukrajnai háború kezdete előtt – is idegeskedve várták Brüsszelben. Trump akkor zárt ajtók mögött alapos fejmosásban részesítette a szövetségeseket, amiért katonai kiadásaik nem érték el a GDP 2 százalékát és amiért rossz volt a viszonyuk Moszkvával. Itt mondta a szemükbe először, hogy kilépteti hazáját a szervezetből, bár végül meggondolta magát. Egy héttel később viszont leült tárgyalni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, aki – sok nyugati kommentár szerint – mostani kijelentése után dörzsölheti a kezét.

Az amerikai elnök szerint a NATO-nak automatikusan be kellett volna szállnia az Irán elleni műveletekbe és lépéseket tennie a Hormuzi-szoros megnyitásáért.

„Mi automatikusan ott voltunk, például Ukrajna esetében. Pedig Ukrajna nem a mi problémánk volt, teszt volt. Mi mindig kiálltunk mellettük, ők nem álltak ki mellettünk”

– keretezte át a történetet, nem említve az amerikai külügyi gépezet szerepét a Majdan-mozgalom támogatásában.

Most az európaiak is azzal válaszolnak, hogy „ez nem a mi háborúnk”, azt hangoztatva, hogy a NATO védelmi szövetség. 2001-ben azért támogatta Washingtont és küldött katonákat a távoli Afganisztánba, mert tagállamát, az Egyesült Államokat támadás érte. Most viszont az Egyesült Államok és Izrael indított háborút, de Trump szerint a szövetségnek akkor is vele kéne tartania.

Aki ezt megtenné, az a szövetség „Trump nyelvén beszélő” főtitkára, Mark Rutte, aki tudja, hogyan kell hízelgő hangnemben közelíteni a Fehér Ház urához. Ő az Európában, aki azt mondta: „üdvözli, hogy az Egyesült Államok lerombolja Irán nukleáris és rakétaképességeit és hogy Trump az egész világot biztonságosabbá teszi”.

Rutte szavait név nélkül nyilatkozó európai illetékesek bírálták, akik szerint túllépte a hatáskörét. Mint mondták: az amerikai–izraeli fellépés még keményvonalasabb iráni rezsimet, tartósan magas energiaárakat és az európai növekedést károsító helyzetet okozhat. Továbbá elvonja a forrásokat és a figyelmet az ukrajnai háborútól – amiben Moszkva és a szövetség bírálói szerint a NATO nem védelmi szervezetként viselkedik.

Rutte védelmében Ivo Daader volt amerikai NATO-nagykövet felhozta, hogy az ő feladata a szövetség egyben tartása és jelenleg „Donald Trump az első számú fenyegetés a NATO-ra”.

Az amerikai–brit szövetséget az elmúlt több mint száz év során „különleges kapcsolatnak” keresztelték el, de Trump, a királyi pompa csodálata ellenére nyersen megmondta, mit gondol a világ egykori első számú tengeri hatalmáról: „Nincs haditengerészetetek. A repülőgép-hordozóitok nem működnek” – ami igaz, javítás alatt állnak. Az egyetlen brit hadihajó két hét késéssel érkezett az iráni drónok által támadott Ciprus partjaihoz.

Trump külügyminisztere, Marco Rubio is bírálta, hogy a szövetségesek egy része még katonai támaszpontjaik használatát is megtiltotta az Irán ellen harcba induló amerikai gépeknek. Rubio hozzátette: a háború után felül kell vizsgálni Amerika NATO-tagságát.

Van egy olyan elképzelés is, amely csak azoknak a tagállamoknak engedné meg a bővítésről, közös missziókról való döntésekben való részvételt és a közös védelmet előíró, 5. cikkely aktiválását, amelyek „megfelelő mértékben” finanszírozzák a haderejüket. Egy fehér házi forrás ennek kapcsán már a GDP 5 százalékát emlegette célként. Jelenleg ezt egyedül Lengyelország közelíti meg.

Egyes fehér házi források szerint Trump a Németországban állomásozó amerikai csapatok kivonásán is gondolkodik. Épp ezt követeli a német radikális jobboldali AfD párt is.

Akárhogy is döntsön az amerikai elnök,

a NATO-ból való kilépéshez kongresszusi vagy szenátusi jóváhagyásra van szükség

– az erről szóló javaslatot ironikus módon annak idején szenátorként Marco Rubio terjesztette be.

Trump tetszési indexének visszaesése, a közelgő félidős választások és annak ismeretében, hogy felmérések szerint az amerikaiak 61 százaléka ellenzi az iráni konfliktus kezelésének módját, kérdéses, hogy az európai felmenőkkel is rendelkező amerikai elnök rövid időn belül hátat tudna fordítani európai szövetségeseinek.