„A remény hal meg utoljára” – mondják és egyre haloványabb a remény, hogy az Európai Unió és Nagy-Britannia meg tud állapodni a brit kilépés mikéntjéről úgy, hogy a szigetország a hónap végén szabályozott módon és nagyobb sokk nélkül távozni tudjon a klubból.
Az alkudozás részeként hozták tető alá Boris Johnson brit és Leo Varadkar ír miniszterelnök csütörtöki „mini-csúcstalálkozóját”. A felek „magánbeszélgetésként” jellemezték a tárgyalást, annak ellenére hogy hatalmas a tét: tudnak-e olyan formulát találni az ír, egyben brit-EU-s határ kérdésére, amelyet mindkét fél el tud fogadni.
Annak tudatában, hogy homlokegyenest ellenkező a megközelítés – az írek nem hajlandók vámszabályozást látni a szigeten a brexit után, míg a britek ki akarnak lépni az EU-tagsággal járó vámunióból –
nehéz elképzelni a középutat.
Michel Barnier, az Unió brexitügyi főtárgyalója már gyakorlatilag temette az alku lehetőségét, amikor azt mondta: a felek „nincsenek igazán abban a helyzetben, hogy megállapodást érhessenek el”.
Johnson – szavai szerint roppant engedékeny és konstruktív módon – nemrég olyan ajánlatot tárt az Unió és az általa támogatott írek elé, amelyekkel egyszerre vezetnének be vámokat, de tehetnék zökkenőmentessé a határforgalmat. Az ellenőrzést ugyanis a választóvonaltól távol és különböző technológiai megoldások útján gyorsítanák fel.
A közös piacot, a fogyasztókat és céget féltő, az olcsó és az EU-s minőségi szabványoknak nem megfelelő áruk beáramlásától tartó Brüsszel azonban ebbe nem megy bele, szerinte az amúgyis másik szigeten fekvő Észak-Írországot bent kéne tartani a vámunióban, míg Nagy-Britannia többi része kiléphetne belőle.
Barnier főtárgyaló közölte: Johnsonnak a határkérdésről szóló elképzeléseit nem tudják elfogadni, miközben a tárgyalásai során az EU által nyújtott támogatásra figyelő Varadkar is hasonlóan fogalmazott.
Szerdán például azt mondta az ír parlament előtt, hogy az alkut Johnson fékezi azzal, hogy Észak-Írországnak Nagy-Britannia többi részével együtt ki kell lépnie a vámunióból. „Most ez az álláspontjuk, ami nagy nehézség a számunkra” – közölte, majd megismételte azt a mantrát, amit minkét oldaltól hallani lehet: „alkut akarunk és az utolsó pillanatig dolgozni fogunk rajta, de nem akarjuk mindenáron”.
Az elmúlt hetek apró reménysugarai után a felek így ugyanott találják magukat, mint ahol korábban voltak.
Ezek után jöhet a brit parlament által törvénytelennek minősített alku nélküli brexit – amiről még nem tudni, hogyan valósulhat meg. A másik megoldás, hogy Johnson, szembe menve ígéreteivel, mégis hosszabbítást kér az EU-tól – de vajon a csúsztatással feloldható lesz-e akár jövő nyárig az ír határ körüli patthelyzet? Mindenesetre a liberális Guardian című lap arról írt, hogy Johnson azt ígérte centrista konzervatív képviselőknek: ha előrehozott választások jönnek, akkor
nem fog az alku nélküli brexit platformján kampányolni és soha nem köt szövetséget Nigel Farage az EU-val való radikális szakítást forszírozó Brexit Pártjával.