A nemzeti ünnepet immár hagyományosan ökumenikus istentisztelet nyitja meg, majd a vendéglátó tartomány kormányfője üdvözli a vendégeket, élükön ezúttal is az államfővel és a kancellárral. A hivatalos rendezvényt népünnepély követi.

Hannover központjában, ahol a tartományok kiállításokkal és idegenforgalmi látványosságok, mint például a kölni dóm, vagy a berlini brandenburgi kapu kicsinyített másával igyekeznek tudatossá tenni a látogatókban azokat a kultúrkincseket, amelyeket ma, két és fél évtizeddel az ország újraegyesítése után, bárki akadálytalanul meglátogathat. Az ünnepet számos újságcikk, rádió és televízióműsor vezette be.

A Francia- és Németország területén egyaránt látható ARTE csatorna egy egész estét szentelt az NDK bukását megelőző eseményeknek: Ennek keretében dokumentumfilmben számolt be arról, hogy éppen 25 esztendővel ezelőtt jelentette be Dietirch Genscher akkori külügyminiszter a prágai nyugatnémet nagykövetség balkonján, hogy a diplomáciai kirendeltség területén tartózkodó csaknem 5 ezer NDK állampolgár megkapta a kiutazási engedélyt álmai színhelyére, Nyugat-Németországba. A dokumentumfilmet követő beszélgetésben a fiatal nemzedék már úgy vélekedett, hogy az újraegyesülés ünneplésre méltó, de az ezt megelőző események felett elérkezett már napirendre kell térni.

Szóba került egy nemrég végzett felmérés is, amelyben a keleti tartományok lakónak 75 százaléka vallotta, hogy számukra csak jót hozott a változás, míg a nyugati országrész válaszadóinak alig ötven százaléka nyilatkozott helyeslőleg az újraegyesülésről.

Ezt magam is tapasztalom kollégáim körében, akiknek elsöprő többsége Bajorországban született és sohasem szenvedett elnyomás alatt. Ennek ellenére többen is kifogásolták előttem, hogy az ünnepet megelőző tudósítások mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a keletnémet rendszer bukásának felgyorsulásához a döntő lökést Magyarország adta meg, amikor 1989 nyarán Sopron közelében megnyitotta a határt Ausztria felé a keletnémetek előtt. Egy lipcsei eredetű munkatársam pedig elmesélte, hogy szüleivel a 80-as években a Balatonnál találkozott nyugati rokonaival és ezek az együttlétek tartották családjában is a reményt, hogy egy napon ők is szabadon utazhatnak majd Münchenbe, Hamburgba vagy Stuttgartba. Erre immár 25 év óta lehetőségük van