A káprázatos óriáscsillagot a Sheffieldi Egyetem Paul Crowther vezette csillagászai fedezték fel a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) Nagyon Nagy Távcsövének (VLT - Very Large Telescope) segítségével. A tudósok a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (MNRAS) című tudományos folyóiratban írták le az újonnan megismert égitestet.
Elterjedt vélekedések szerint ilyen "szörnycsillag" nem is létezhetne. Eddig ugyanis a Nap tömegének legfeljebb 150-szerese jelentette azt a határértéket, amely alatt egy-egy égitest stabilnak volt mondható.

A szakemberek ugyanakkor a Tejútrendszer közelében keringő Nagy Magellán-felhő elnevezésű törpegalaxisban négy olyan csillagra is bukkantak, amelyek tömege több mint 150-szer haladja meg a Napét. Keletkezésük idején ezek az égitestek ráadásul még nagyobbak lehettek, az ilyen testek rendszerint igen erős csillagszelet bocsátanak ki, ami által állandóan veszítenek tömegükből. "Eltérően az emberektől, a csillagok túlsúlyosan születnek, és ahelyett hogy híznának, leadnak" - jegyezte meg viccesen Crowther.

Mindezek alapján az R136a1 eddig létének egymillió éve alatt már 50 Nap-tömegnyi súlytól szabadult meg, születésekor pedig a Nap tömegének 320-szorosát "nyomhatta".

Az még a csillagászok számára is rejtély, hogy az ilyen méretű csillagok miként képződnek. "Vagy óriásként születnek, vagy pedig több kisebb csillagból állnak össze" - magyarázta Paul Crowther.

Az viszont a legújabb felfedezések révén bizonyossá vált, hogy a stabilitási küszöböt újra kell számolni. Az angol szakemberek kutatásában részt vevő, és a németországi Potsdamban működő asztrofizikai intézet szerint az eredmények megerősítik, hogy a tömeget illetően létezik felső stabilitási határ, de ez a korábban gondoltaknál magasabb, a Nap tömegének 300-szorosa lehet.